Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Kovács József: A veleméri Szentháromság-templom (Történelem, ikonográfia, ikonológia)
található, az északi fal északkeleti végén található Szent László-kép a hajnalcsillagnak a képjele. Minden bizonnyal ez a szemlélet hatott a himnuszköltőre, aki így énekelt Szent László királyról: „Idvezlégy kegyelmes Szent László kerály! Magyarországnak édes oltalma, Szent kerályok közt drágalátos gyöngy, Csillagok közt fényességes csillag.” És íme a Szent László legenda egy adata: László szenttéavatása napján, azaz 1192. június 27-én délben, a váradi székesegyház felett csillag támadt, amelyet két órán át szemlélhetett az egybegyűlt sokaság. Láttára még a pápai követek is felkiáltottak: „Valóban nagy érdemei vannak Szent László királynak, hogy mindnyájunk láttára ilyen nagy bizonyságot tesz mellette” (Pray: Dissertatio historico critica de Sancto Ladislao Hungarie Rege. Posonii, 1774., p. 15.). A veleméri Szent László-képnek ez a „hajnalcsillag” jelentése támpontul szolgálhat a Szent László-ciklusok jelentéstartalmának a felfedéséhez is, annál is inkább, mert a veleméri mesternek a második működési helyén, a bántornyai templomban is található ilyen képsor. Minthogy a veleméri kép esetében sem tisztázott még egészen az a kérdés, hogy a képet konkrét, meghatározott időpontnak, vagy valamely általánosabb időszámítási képlet jegyének, vagy pedig valamely asztrálmítosz egy elemének kell-e tekintenünk, vagy esetleg egyszerre mindnek, ezért a további kutatásokra még szükség van, — ugyanúgy a Szent László-ciklusokkal kapcsolatos megsejtések igazolása is még hátra van. A gótika korának művészetét jól ismerő művészettörténészünk, Gerevics László, a sejtésekkel kapcsolatban a következőket írja: (A magyarországi művészet története. Szövegkötet. Bp. 1970. 4., 135. old.): „... izgatja a kutatók fantáziáját az a képciklus, amely csak a középkori Magyarországon fordul elő a legtávolabbi erdélyi falvaktól a Tátrán keresztül egészen a nyugati határig. Ügy fogalmazzák meg, hogy a ciklus nem történeti eseményt örökít meg, hanem mítosz, s ezt talán el is fogadhatjuk. Az ábrázolásban a Naplovas kultuszt, Ladiva hercegnőben Vénusz megtestesülését, a nyilazó kunban a legyőzött sötétség erőit látják egészen Szent György, a tavaszi Nap lovasa ábrázolása mintájára. Ebbe az érdekes, de bizonyíthatatlan útvesztőbe nem szabad belevesznünk . ..”. A veleméri Szent László-kép azonban, ha nem is döntő bizonyíték a Szent Lászlóciklusok képjelentéstani értelmezésében, mégis rámutat egy nem jelentéktelen mozzanatra —: a Vénusz csillagnak Szent László-képpel való jelölése a középkorban előfordult. „ISTENADTA DICSŐSÉG A NÉPNEK” A veleméri képalkotó ismerhette a László névnek azt az értelmezését, amelyet mi szintén a Képes Krónikában találunk meg: „Mert hogyha nevének értelmét fejtegetjük — olvashatjuk a Krónikában — Ladislaus — azt jelenti, hogy istenadta dicsőség a népnek. Laos népet jelent, dosis pedig adományt. Nevének első szótagja laus — dicsőség.” Különösen jelentős a dosis szó. Általa biztos utalás történik egy meghatározott bibliai szakaszra, a Jakab-levélnek arra a részletére, ahol ez a szó sajátos színezetű környezetben fordul elő. A szövegből ugyanis a szókincs nyomán 529
