Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása

deszkából készült, avult mennyezete van.71 Visitatio nem említi az 1696-ban készült festményeket. Az É-i fal feliratai (Tízparancsolat stb.) és a D-i karzat megépítése szoros kapcsolatban állhat a protestáns kultusz gyakorlatával. Marosi Ernő írja, hogy ebben az időben „kisebb szerepük van az építkezéseknek, annál nagyobb jut azonban az átalakításoknak”. „Az új liturgikus centrum a tér közepén, az úrasztalával és a szószékkel alakul ki.”72 — Kő szószékről tudunk.

III. periódus (XVIII. sz.). A Schakki-féle Visitatio (1713—1714) nagyjából megismétli az előzőt. 1720-ban Apáti János plébános bejegyzi egy 1702-ből való Missaleba, hogy ő az első ide küldött plébános a prédikátorok elbocsátása után. 1733 táján a Conscriptio Proventuum Ecclesiarum et Parochiarum alapján és az 1733-as Liber Conscriptionis Parochiarum szerint az „Ecclesia Egy Házas Szecsődiensis” tetőzete jó állapotban. Felszerelése azonban szegény: csak egy piros miseruhája van.73 Igazat kell tehát adnunk Pálóczi-Horváth Andrásnak, hogy a Kazó-féle Visitatio-ban „a templom elhanyagoltságának hangsúlyozása túlzó”.74 Az 1747-ben végzett munkálatok nem annyira tatarozások, mint inkább a katolikusok részéről történő újabb átalakítások. Ny-on új ajtót nyitnak, a régit befalazzák, szintúgy a körablakot, a szentély ablakait. A hajó ablakait nagyobbítják. Ugyanilyet nyitnak É-on. Protestánsok festését lemeszelik. Annak idején a protestánsok az egész középkori vakolatot, freskókat leverhették, csak egy kis rész maradt meg a szentély D-i falán. 1756-ban a Batthyány Visitatio megemlékezik Szecsődy Imre, Adám és István fenti renoválásáról.75 Az 1747-es évszám ma is látható a Ny-i ablak fölött az eléje épített torony teréből. Említett Visitatio-ban először esik szó a kriptáról. Részletesen leírja a három nem konszekrált oltárt. Szószéke fából. Keresztelő kút nincs. Az 1780-as Szily Visitatio megállapítja, hogy a templomot Szecsődy Imre Vas megye szolgabírájának buzgóságából és gondoskodásából a katolikusok visszaszerezték. Szokásba jött, hogy a templom védőszentjének Kisboldogasszonyt tartják és ünnepük. Sekrestye nincs. A főoltár mögötti szűk hely szolgál sekrestyéül. Ä harangláb bádog kettős keresztje aranyozott.70

IV. periódus (XIX. sz.). Zsindellyel fedett sekrestyét építenek. Az 1815-ös Somogy Visitatio már említi. Ugyanekkor vághattak egy nagy ablakot a szentély D-i oldalán. A templom olyan elhanyagolt állapotban, hogy romossága fenyegető.77 Az 1831-es Bőle Visitatio beszámol a tetőzet és táblamennyezet javításáról és arról, hogy az egész templom kívül és belül folyamatban levő, rövidesen befejezés előtt álló restaurálás alatt.78 Ennek dátumát említett 1747-es szám fölé festették, de idővel lepergett. Tornyot építenek 1862-ben. A Magyarszecsődi Plébánia Kereszteltek Anyakönyvében az 1862-es évszám mellett utóbbi években ezt a feljegyzést találtam: „Az Egyházos Szetsődi Romai Katholikus templom régi fa tornya helyett új fal tornyot és új tetőt építtetett Tekintetes Szetsődy Lajos Patronus Ür, .az új torony alapját letettük September 18-án 1862 Tuifel Ferencz E. Szetsődi plébános”.79 Említett Szetsődi Lajost a kriptába temették egy fém koporsóban. Temetve 1872. jan. 5-én („in cripta Familiae”).80 A talajvíz behatolt a koporsóba. Leletmentés végett a csontváz a Savaria Múzeumba lett szállítva és konzerválták. A reformkori ruházatot is megmentették az Iparművészeti Múzeum technológiai osztályán. A Magyarszecsődi Halottak Anyakönyvéből értesülünk egy bejegyzésből, hogy 1873-ban téglakarzatot építenek. Mennyezetet javítják. Templom belsejét festik.81 1898-ban Hozbor János plébános megkezdi a Historia Domus vezetését.82 Megtudjuk belőle, hogy a „nagy494