Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása

oltárt”, mely előbb a szentély közepén állt, lebontatta, a szentély falához állíttatta, kiaranyoztatta. 1899-ben a templomot belülről kifesteti. Festők ezt a tényt nemcsak a sekrestyében, hanem a Ny-i ablak nyílásában is megörökítették.

XX. század. 1905-ben villám vágott a toronyba és annak cserépzsindelyes sátortetőiét tönkretette. Ekkor már a Batthyány család volt a Patrónus. Haám Gyula zárgondnok a körmendi Flieger építész udvarán felállított hagyma alakú toronysüveget, melyet a gerseiek nem vettek át, megvásárolta és a toronyra helyezték, ónbádoggal fedték. Űj, hármas karéjú szárvégződésű latin kereszttel látták el. A régi kettős keresztet, mely még a fa haranglábon is volt, a padláson helyezték el. Ma is megvan. 1910-ben az új Angster orgona elhelyezése előtt, féltve azt, a rozoga mennyezetet előbb átépítik. Ekkor nyerte trapéz formáját. Az egész templombelsőt kifestették. Időközben a külső és belső járószint emelkedett, fülkéket is befalazták, mellékoltárokat elbontották. 1950-ben a megmaradt oltár képét megújítják Reisz Lajos szombathelyi festőművész új megfogalmazású festményével.

II. A templom helyreállítása

A már nagyon rossz állapotban levő templom tatarozásra szorult. 1959. december 16-án bejelentettem tatarozási szándékunkat a Szombathelyi Egyházmegyéi Hatóságnak kérve az egyházhatósági engedélyezést. December 29-én kérelemmel fordultam az Országos Műemléki Felügyelőséghez a műemléki hatósági engedélyezés végett. Párkányi Mihály főmérnök nem adta meg az engedélyt a tervezett tatarozáshoz, mert — mint válaszában olvashatjuk — „az épület a magyarországi románkori templomaink egyik becses emléke, amelynek értéke szakszerűen helyreállítva bizonyára még további középkori részletekkel (faragványok, freskó stb.) növekednék”. Időközben megkaptam az Állami Egyházügyi Hivatal engedélyét.

Tíz év eltelte után a váratlan esemény indította el a munkálatokat. C. Harrach Erzsébet „szenzációs” felfedezésre jutott. Megtalálta 1969. március 12-én a templom addig befalazott déli kapuját és azt fokozatosan kibontotta. A nem várt eredmény fordulatot és lendületet adott az előkészítő munkálatoknak. A megindult történeti kutatás és a helyszíni vizsgálatok kimutatták a torony későbbi toldalék voltát. Ezért két periódusra lehetett bontani a helyreállítást. Először engedélyt kaptunk a toronynak helyi kivitelezésben való tatarozására, melyet az OMF finanszírozott. Még abban az évben elkészült. A molnaszecsődi „Rábamente” MTSz egyik építő-kőműves brigádja végezte. Vezető kőműves Zsigovits István ivánci lakos volt. Kőművesek: Joó Kálmán felsőmaráci és Németh Károly, valamint Tóth József magyarszecsődi lakosok. Az állványozást Nagy Ferenc szombathelyi ácsmester építette föl a püspökségtől kapott anyagból. Ugyanekkor Minerik János körmendi bádogosmester kijavította és kétszer lefestette a torony bádogsisakját. Kibújókat készített. A villámhárító földelését esztétikai szempontból áthelyezte az északi oldalra. A toronynak a homlokzattal való találkozásainál padlásszint magasságban rovátkáit kőkonzolok kerültek elő. melyek most láthatók.

495