Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Bárány László: A magyarszecsődi plébániatemplom építéstörténete és helyreállítása
Ezen újabb bőséges publikációk után helytelennek tartanám ismételni a már írásba foglaltakat, noha ezzel munkám bizonyos hiányosságokat szenved. Főképpen az eddig nem tárgyaltakra térek ki. A templom továbbra is rejt magában titkokat. Kellőképpen nem ismert, mondhatni: „ismeretlen” maradt. Tisztázatlan kérdések merülnek föl. Több probléma akad. Minthogy a kutatással és helyreállítással foglalkozó szakemberek (régész, építészmérnök) a maguk részéről publikáltak, feljogosítva és indíttatva érzem magam építéstörténeti, művészettörténeti megfontolások közlésére. Beszámolok a helyreállítás menetéről: a szakszerű ásatás, kutatás és tervezés, valamint a jól végzett kivitelezés munkáiról. I. A templom építéstörténete Szombathely nagynevű első püspöke, Szily János, 1778-ban kezdi meg egyházmegyéje kánoni látogatását. Az „Egyházos Szecsőd”-i Visitatio Canonica Szilyana 1780. május 21-én kelt.18 Arról értesít, hogy a templom építési ideje ismeretlen, „az azonban bizonyítható, hogy a Szecsődi család gondoskodásából épült.” A család ugyanis a következő meghagyással kapta „Egyházos Szecsőd” possessio-t: „Építsetek templomot Mindenszentek tiszteletére!”19 Ebből arra következtet, „hogy amikor az említett család az adományt kapta, ez idő körül épült a templom is”. A királyi adományozás II. András uralkodásának első évében, 1205-ben történt. „Chornuk” fia István, a minden bizonnyal vasvári várjobbágy, kapja érdemei jutalmául minden hasznával és tartozékaival együtt, halastavaival, berkeivel, rétjeivel és erdőivel.20 A halastavak talán még a római korból maradhattak fenn.21 Az oklevél pontos határok nélkül jelöli meg a helyet: a Rába mellett, Vas megyében van. Gyönyörűen írja le Vas megyét Bél Mátyás, és igen ráillik a mi területünkre szép jellemzése: „Ligeteknek, erdőknek, hegyeknek és völgyeknek a síksággal való csodálatos keveréke: lakosainak lakást, a marháknak legelőt ad, földjét kényelmesen kanyargó folyók járják át, s bőkezűen nyújt mindenféle gabonát”.22 Ezen a gazdag, kies tájon építi fel a család „urasági” templomát. A templomról a közvetlen környéket Egyházasszecsődnek nevezik. A XIX. század végén egybeolvad Terestyénszecsőddel „Egyházas-Terestyénszecsőd” néven. 1907-ben újra Egyházasszecsőd, de most már a két falu együtt. 1937-ben Németszecsőddel való egyesítése után az új név: „Magyarszecsőd”. Molnaszecsőd a mai napig különálló község.23 Továbbiakban tehát Magyarszecsőd Árpád-kori, középkori templomáról szólunk. Műemlékké van nyilvánítva. Könnyen megközelíthető a 8-as főútvonalról. A Székesfehérvártól számított 150-es kilométerkőnél kell északra fordulni. 500 méter után érjük el a templomot. Jól útba igazít a Kartográfiai Vállalat 1973-ban kiadott Magyarország Autóatlasza a 136. oldalon külön térképvázlattal. Elénk forgalom van a községen áthaladó Budapest—Graz közötti úton. A középkorban több irányú utak találkoztak itt. Egy 1238-as oklevélben a Rábától „Raduzt” (Rádóc) nemeseinek földjéig történő határjárás szerepel. Ebben két 477
