Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
szereplő szombathelyi épületmaradvány a további ásatások eredményeként ókeresztény-jellegét elvesztve fürdőépületnek bizonyult. Az egyszerű apszis nélküli teremtemplomok típusa a villákhoz tartozó basilica rusticák esetében a leggyakoribb. Ilyenek: Kékkút II. bazilika, Szentkirályszabadja—Romkút szentélyei. Ezek lehetnek egyhelyiséges, vagy két sor pillérrel, három hajóra tagolt bazilikák. Néha egy kis narthex is csatlakozik hozzájuk. Átépítések kapcsán még szögletes apszist is nyerhettek, mint a kis háromhajós sümegi bazilika. Az ásatások azt is konstatálták, hogy néha ezeket a teremtemplomokat egy fűtőcsatorna segítségével még enyhén temperálni is tudták. A kékkúti I. bazilika egy korábbi profán rendeltetésű villából átépített nagyszerű építmény volt, melyben az istentiszteleti célokra szolgáló helyiségek mellett megtaláljuk a fűthető gyülekezeti termeket és néhány, lakás céljára alkalmas kisebb helyiséget a klérus számára. Egészen biztosnak kell tartani, hogy a Balaton vidékének és a tartomány belsejének egy keresztény kultuszcentruma is volt itt. Elsősorban Kékkúton feltételezzük egy chorepiscopatus egykori létezését. Valódi ókeresztény bazilika alaprajzzal rendelkeznek az apszisos lezárású háromhajós épületek Tácott, a római kori Gorsiumban. Az egykori bazilikához még kívülről keresztelő medence is csatlakozik. Sőt felszínre kerültek az ásatások során az egyik bazilikához tartozó ókeresztény oltárasztal maradványai is. Pannónia nagyvárosaiban a IV. század folyamán a keresztény hívők száma annyira megsokszorozódott, hogy nyilvános vallásgyakorlataik számára nagyméretű bazilikákat építettek. A korai időkkel ellentétben a kereszténység ekkor már nem elnyomott vallás volt, hanem a Nagy Konstantin által 313 után államvallássá emelt kultuszgyakorlat. így a keresztény egyház tagjai voltak a magas hivatalokat betöltő, jómódú állami tisztviselők, földbirtokosok és kereskedők, akik hatalmas adományaikkal támogatták a bazilikák építkezéseit, áldozva a belső és külső pompára is. A pannóniai városok keresztény bazilikái közül ismerjük a teljesen feltárt aquincumi bazilikákat. A savariai, ún. Quirinus bazilikáról a kutatás újabban kiderítette, hogy palota céljára készült épület volt, mozaikjai nem a keresztény bazilika ékét képezték, hanem a palota-periódushoz tartoztak. A savariai ókeresztény bazilikát nagy valószínűséggel a mai Szt. Márton templom alapjai rejtik, sőt felszínre került töredékek arra engednek következtetni, hogy Savariának még egy ókeresztény bazilikája volt, mely a mai Ferences-templom alatt rejtőzik. Mindkét bazilika feltárása még a jövő feladata. Az elmúlt évek ásatásai Sopianaeban, Pécsett, olyan nagytömegű és jelentőségű keresztény emlékanyagot, sírépületeket, temetőkápolnát, festett sírkamrákat hoztak felszínre, hogy teljes bizonyossággal várhatjuk itt is a nagy ókeresztény bazilika előkerülését. A magyar Dunántúlon ma álló és működő templomokról elmondhatjuk, — a Balaton-vidékről származó felméréseink alapján —, hogy mintegy 25%-ukat római kori alapfalakra, illetve előzményekre építették. Különösen áll ez azokra a templomokra, melyeknek korai szentelése Szt. Mihály, Szt. Márton és Szt. György tiszteletére történt. A pannóniai ókeresztény templomok belső díszítése meglehetősen szegényes volt. Különösen szembetűnő ez, ha összehasonlítjuk őket a mozaikpompában tündöklő itáliai és keleti előképeikkel. Néhány apró mozaikpadló maradványról tudunk a délpannóniai Sirmiumból. Falfestménynyomok már nagyobb 41
