Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
Délután: 3-kor katekézis, (amelyre felnőttek is jártak,) utána szentolvasó imádkozása, .majd a gyermek kikérdezése és tanítása. Nagyobb ünnepeken a szentolvasó helyett az illető ünnep vesperását énekelték kórusban. — Szombaton és Szűz Mária ünnepeinek vigíliáján délután 4-kor Szűz Mária litániát énekeltek a Szűz Mária oltárnál. Az ünnepen magán pedig ugyanezt a litániát a Szűz Mária oltárnál kitett Oltáriszentség előtt énekelték.559 Sajátosan barokk szertartást találunk Vépen. Mesterházi Miklós iskolamester 1731. november 23-i keltezéssel énekeskönyvet állított össze, amelyet alább ismertetünk. Ennek függelékében nagyhétre „Lamentatio Adami” címmel párbeszédes szertartást közöl, amelyet nyilván dramatizálva adtak elő, mint a Passiót. (352—355. 1.) Ádám panaszával kezdődik (Lamentatio Adami): „Hogy Adom kiüzetek az paradicsombul Az szent hely élőt álván, esetit bus szivbül Jajgattya halálnak, látván kinnyát lángnak, Fiait öszvö hiva, monda nekik akkor sírva, Jaj nékem nyávalásnak és bűnös embernek. ..” stb. Hosszabb panasz-szöveg után Ádámot az angyal kezdi vigasztalni (Consolatio Adami): „Angelus respondit ei: Oh ki kiált oly szomoródot szivei, kesereg keservesen...” Az angyal Krisztus megváltói halálával és feltámadásával vigasztalja. Erre „Adamus Respondit (Adám felel): Igen megvigasztalál, édes Atyám fia...” stb.500 Biztosra vehetjük, hogy a lelkipásztori találékonyság vagy egy-egy iskolamester ill. kántor ügyessége a barokk lelkiségnek még sok más formáját alakította ki az egyházmegye templomaiban. Ezeket további kutatással talán részben még meg lehetne menteni az elfeledéstől. A gyakorlatban azonban az egyéni, helyi kezdeményezéseknek határt szabott Szily János rendelkezése. Mihelyt elfoglalta püspöki székét, még azon 1777-ik évben sajátkezűleg „Instructio”-1 állított össze, amelyben minden részletre kiterjedően papsága elé tárta a lelkipásztorkodásra vonatkozó óhajait és rendelkezéseit. Hogy pedig ezt minden papja olvashassa, Bécsben Trattner nyomdájában 1777-ben kinyomatta „Instructio Venerabilis Cleri Dioecesis Sabariensis” címmel, és megküldte papjainak.561 Szily Instructioja az 1927-i egyházmegyei zsinatig, tehát kerek 150 éven át törvénykönyve volt a szombathelyi egyházmegyének. Ez a könyvecske volt hivatva, hogy a három egyházmegyéből (Győr, Veszprém és Zágráb) alakított szombathelyi egyházmegye papságát egységbe forrassza és a szertartásoknak némileg egységes formáját biztosítsa. Az Instructio szerint az egy pappal rendelkező plébániák vasár- és ünnepnapi szertartásrendje a következő volt:562 Délelőtt: l/i 10 órakor vagy 10-kor énekes nagymise, utána szentbeszéd. Délután: 3-kor hitoktatás magyarázattal és számonkéréssel, utána szentolvasó imádkozása, majd Litánia éneklése. E helyett nagyobb ünnepeken vesperás. Szilynak 1780—81-ben végzett vizitációjából azt látjuk, hogy az Instructióban elrendelt funkciókat tényleg megtartották, csak az időpontokban van némi eltérés. Mivel ekkor még nem volt szokás a többszörös misézés, binálás, így a 391
