Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története
fillával rendelkező plébánosok az év néhány vasárnapján a filiában miséztek. (Szécsiszigeten pl. évenkint négyszer.) Más vasárnapokon a filiák hivői bejöttek a plébániatemplomba misére és megvárták a délutáni hitoktatást és áj tatosságot. Ha a filiális községnek külön iskolamestere volt, akkor a délutáni hitoktatást és ájtatosságot ő is megtarthatta, mint ahogy a korábbi századokban a licentiatusok tették.563 AZ ELHANGZÓ ÉNEK Falusi templomaink középkori énekgyakorlatára gyér adatok alapján csupán következtethetünk. Ha a magyar nyelvnek találjuk is nyomát a középkori liturgiánkban, alapjában mégis latinul végezték mind a szentmisét, mind a délutáni vesperást. Ezeknek hivatalos énekeit latinul énekelte az iskolamester az általa betanított, főleg a papnak készülő énekesfiúkkal.564 Ez a latin ének részben a hagyományos gregoriánum volt, amelynek fennmaradt töredékeit fentebb ismertettük, részben a középkori korális ének a maga szekvenciáival, trópusaival, cantióival. Első magyarnyelvű népénekeink főleg ez utóbbiakból fejlődtek ki. Kétségtelen, hogy az első ismert, és 1508-ban a Nádor-kódexbe kótával lejegyzett népénekünk nem az első próbálkozás ezen a téren. Az is biztos, hogy az 1651-ben nyomtatásban megjelent Kisdi: Cantus Catholici már széles körben ismert énekeket gyűjtöitít egybe és rögzített nyomtatásban. így a magyarnyelvű éneklésnek elterjedettségével a 17. század első felében mindenképpen számolnunk kell. A szombathelyi egyházmegye területén ebből a korból két énekeskönyvet ismerünk. Egyik a Meszleni protestáns énekeskönyv, amely a 17. század első felére datálható.565 Meszlen jelentős központja volt a protestántizmusnak. Lakói 1592^ben megtagadták az engedelmességet a győri püspöknek, s birtokba vették a falu templomát. 1595. szeptember 12-én megtartották az ún. ,,Meszleni Concordiát”, amelyen a két protestáns felekezet az úrvacsorára vonatkozó tanításban akart egységes felfogásra jutni, ami nem sikerült. 1598-ban Beyte István ref. püspök zsinatot tartott Meszlenben.566 Érthető tehát, hogy Meszlenből ismerjük a környék legfontosabb protestáns énekeskönyvét. A fontos énekeskönyv mindazonáltal kívül esik tanulmányunk egyházzenetörténeti tárgykörén s így részletesebben nem foglalkozunk vele. A másik 17. századi kéziratos énekes'könyv 6 lapból álló töredék, amelyet a Vas megyei Levéltár Erdődy Levéltárának ömlesztett anyagában talált rendezés közben Dr. Kiss Mária 1973Jban. Az oktáv-alakú füzetke tartalmát a szakirodalom még nem ismertette. A kóta nélkül lejegyzett énekek jellege azt mutatja, hogy protestáns énekeskönyv részlete. Így jelen munkánkban ezzel sem foglalkozunk részletesebben.567 Jóllehet a reformáció előtti időkből vannak már szép számmal magyar egyházi énekeink, s így a katolikusoknak nem kellett a hitújítóktól tanulni a népnyelvű éneklést, mégsem tagadható, hogy az új hitűek népnyelvű istentiszteletei visszahatották a katolikus liturgiára és gyorsították a magyar miseénekek terjedését. A régebbi népénekeink ui. inkább paraliturgi'kus énekek voltak, és sohasem a mise tényleges szövegének fordításai. Még Kisdinek 1651-es énekeskönyvében sem találunk kifejezetten miseéneket. A mise énekeinek (Kyrie, 392
