Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
B. Thomas Edit: Savaria christiana
még Észak-Itáliában is, s az onnan észak felé vezető utak mentén áramlanak az arianus-tanok Pannónia irányába is. A Dráva—Száva közén fekvő korábbi püspökségek, mint Singidunum (Belgrád), Mursa (Eszék), Sirmium (Mitrovica), Siscia (Sisek) mellett már biztosan volt püspöksége Sopianae (Pécs), Savaria (Szombathely), Scarbantia (Sopron), Gorsium (Tác), Iovia (Heténypuszta) és Aquincum keresztény közösségeinek is. A nagyvárosi püspökségek mellett a tartományokban számtalan kisebb, vidéki egyházközség is működött. A Balaton-vidék néhány nagyobb telepén, így Fenékpusztán és Kékkúton is feltételezünk vidéki püspökségeket. A korai keresztények között szokásban volt, hogy minden hivő csoport, egyház, bazilika teljes létszámú klérussal rendelkezett, ami azt jelentette, hogy a szubdiakonustól a püspökig valamennyi szolgálattevő hivatalt betöltötték. A pannóniai korai keresztény klérustól származó egyik legjelentősebb emlék a korábban augurbotként meghatározott keresztény-környezetű sírból felszínre került pásztorbot Szőnyből, az egykori Brigetioból. A tartomány belsejében levő falusi településeken, villatelepeken a bazilikák és kisebb szentélyek nagyrészt a 324. és a 330. évek között épültek. Körülbelül ez az az időpont, amikor a tartomány kereszténysége annyira megszaporodott, és a szabad vallásgyakorlatra annyira igényt tartott, hogy a városokon kívül a vidéki bazilikák építése is szükségessé vált. Ügy gondoljuk, hogy ezeknek a villákhoz és telepekhez tartozó bazilikáknak az élén, a római birodalom keleti tartományainak püspökségeihez hasonlóan, egy-egy vidéki püspök chorepiscopus állott. Csopak, Kékkút, Sümeg, Fenékpuszta ókeresztény emlékanyaga ezt erősen valószínűsíti. A későrómai erődített villák és telepek életében nemcsak a gazdasági tényezők, hanem a kereszténység maga is sokban hozzájárult a kontinuitás megteremtéséhez és a római kori kultúra átmentéséhez. A legkorábbi és legáltalánosabb kultuszhelyek Pannóniában is valószínűleg azok voltak, melyek nem külön kultikus rendeltetéssel épültek, hanem melyekben csak helyet kaptak az istentiszteletek és az összejövetelek. Az ilyen helyiségeket, miután magánházak szobáiról, termeiről van szó, az épületeken belül, archeológiái úton konstatálni szinte lehetetlen. A magánházakban, villákban erre a célra a coenaculumok és tablinumok voltak alkalmasak. Kifejezetten kultuszhely céljára készült korakeresztény épületnek kell tartanunk azokat a szerény kis építményeket, amelyek a temetőkben egy-egy különleges tiszteletnek örvendő mártír, vagy szentéletű személy sírja köré épültek. A sírokat néha csk kis gyenge kerítőfallal vették körül, a hívők ezen belül róhatták le tiszteletüket. Ilyeneket találunk Brigetioban, Ulcisia-Castra-ban (Szentendre), Sopianaeban, Matrica-ban (Százhalombatta) és Pannónia szinte valamennyi temetőjében. Később a szabadon álló sírt egy félkörös fallal kerítve védték és egyben kiemelték környezetéből. Jó példa erre az intercisai temető kis martyrionja. A tisztelet fokozódása következtében, vagy azzal, hogy a tisztelt személy közelében más megbecsült személyeket is elhelyeztek, a kultuszhely szűknek bizonyult, és így további apszisokat építettek hozzá. Így keletkeztek a többkaréjos cella trichorák. Az aquincumi Vihar utcában, a pesti oldalon a Rókus kórház alatt és Sopianaeban tártak fel ilyeneket. A legteljesebb formája e típusnak a sopianaei cella septichora, melyet toj ásdad formában egymáshoz csatolt hét íves apszisból képeztek. A korábbi irodalomban cella trichoraként 10
