Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

B. Thomas Edit: Savaria christiana

üldözés így már az első esztendőkben szétrombolta a gyenge pannóniai egyházi szervezetet és vezetőiktől fosztotta meg a laikus keresztényeket. A pannóniai Irenaeus és Quirinus passióból arra következtethetünk, hogy 303-ban a laikus keresztény hivők még szabadon mozoghattak, a kivégzéseken jelen lehettek, és mint a leírások mondják, nagy csődületet alkottak. Az elmúlt években szerencsés véletlen folytán egy szinte szemünk előtt meg­elevenedő 1700 éve lejátszódott mártírium történeti dokumentuma került elő egy római kori téglába karcolt felirat formájában. A fontos emlék felirata: Hoc die Felice [t.........] sunt persecut (i) m[oriej / ntes quorum a [nima] / non est vict [a et in deo] longius iu [bilabit] / Hoc die felices fratres Sunt persecuti mórié ntes quorum anima non est victa et in deo longius iubilabit A felirat szövegének feloldása két variációt tesz lehetővé az első sorban, ez azonban a lényegen nem változtat: ,.A mai napon Felice ... és ... üldözve vannak, haldoklók, akiknek a lelke nincs legyőzve és az Ürban hosszan örvendezni fognak.” vagy: „a mai napon boldog testvérek vannak üldözve, halandók, akik­nek a lelke nincs legyőzve és az Ürban hosszan örvendezni fognak.” A tipikus jegyek alapján megállapíthatjuk, hogy a tégla szövegírását a III. század utolsó éveire és a IV. század első felére feltételezhetjük. Az időpont közelebbi meghatározásához, melyben a tégla készült, segítségünkre van a LEG I AD bélyeg is, amelyet a felirat készítése közben nyomtak a nyers agyagból kiszabott téglára. Ennek a csapattestnek az állomáshelye Brigetio, a mai Szőny volt, az itt leírt tégla lelőhelye. A bélyegzőről megállapítást nyert, hogy a legio I adiutrix téglagyárában készült legkésőbbi példányokra jellemző, s így a III. század végén, a IV. század első felében készült. A felirat készítésének és a szövegben rögzített vértanúság idejének pontos meghatározására és a tág da­­tálás leszűkítésére, a pannóniai keresztény-üldözésekre vonatkozó történeti adatok figyelembe vételével tettünk kísérletet. A történeti események azt a lát­szatot támasztják alá, hogy a brigetioi vértanúk a mártíromságot a 303. vagy 304. esztendőben szenvedték el. Minthogy semmi jel nem mutat arra, hogy a klérushoz tartozó személyek szenvedését rögzítette volna a felirat, a feltehetően laikus hivők vértanúságának évéül inkább a 304. évet feltételezzük. Ha a felirat készítésének célját és rendeltetését vizsgáljuk, kiderül, nem sírfeliratként készült, nem alkalmazza a szokásos formulákat. Spontán meg­nyilatkozásnak érezzük, egy tragikus és a környezet számára is megrázó ese­mény szinte riport frisseségű megörökítését látjuk benne. A vértanúkban a római limes mentén is megtelepült, pannóniai viszonylatban korai, III. század­végi kereszténység jelenlétének egyik bizonyítékát láthatjuk. A 300 előtt Pannóniában levő kevés keresztény az ortodox irányzat kö­vetője volt. A IV. század folyamán a legkülönbözőbb eretnekségek harcolnak a tartomány déli részén az ortodoxiával, így kialakult a Dráva—Száva közén egy kétrétű ortodox és eretnek kereszténység. Az eretnekek is az ortodoxok módszereit követve a misszionálás útjára lépnek. 313 után terjed a kereszténység Pannónia Drávától északra fekvő területeire. A kereszténységtől még egyálta­lán nem, vagy csak alig érintett területek misszionálása már arra az időre esik, amikor a IV. század 20-as, 50-es éveiben elsöprő erővel lép fel az arianizmus, 39

Next

/
Thumbnails
Contents