Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Géfin Gyula: Savariai örökség a Püspökkertben
Mozaik-részlet báromoszíagú stilizált nagy akanthusvirágok szakítják meg, melyekben középütt félhold alakban kivágott pajzsszerű (pelta) motívumot látunk. A terepen egyebütt található, kisebb mozaik darabokon is ugyanez a motívum van. Bizonyítja, hogy a bazilika egész padlóját egységes koncepciójú és kivitelű mozaikszőnyeg borította. A mozaikszőnyeg méreteire jellemző, hogy külső szegélydíszének szélessége 133 cm. A szegélydíszeken belül 4—4 egyenként 120 cm átmérőjű, kerek medaillon zár körül egy nyolcszögű mezőt. A medaillonokat változatos mértani díszek ékesítik. Keresztény szimbolikus ábrázolásokkal is találkozunk: ilyenek az eucharisztikus kosár, a Krisztust szimbolizáló halak, a Szentháromságot jelképező három gránátalma s maga a kereszt. A délkeleti sarok szegélydíszeiben — ezeket a kisebb fedett épület védi —- szintén vannak keresztény szimbolikus ábrázolások: a gordiuszi csomó a bölcsesség jelképe, a kosárból csipegető madarak az eucharisztiából táplálkozó lélek őskeresztény ábrázolása. A templom bal oldali (északi) sarkán valószínűleg szintén a bazilikához tartozó épületek voltak, talán baptisterium és consignatórium, keresztelés és bérmálás szentségének kiszolgáltatására szolgáló helyiségek. A bazilikát valószínűleg a 456. évi földrengés döntötte romba. Mozaikpadozatát a XIII. század közepén, amikor Szombathely várát felépítették, már vastag földréteg borította. A falak maradványait beépítették a várba, a mozaikok túlnyomó részét a várárok ásása alkalmával pusztították el. Az 1938—41. évekig terjedő ásatásokkor előkerült a szombathelyi belső vár 2,20 m-es alapfalainak északi félköríve 52 m hosszúságban és a várat övező fal tekintélyes része is. 31
