Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Géfin Gyula: Savariai örökség a Püspökkertben
elénk tárul a külsejében is megragadó kép: a felszínre került római utak, Szent Quirinus bazilikája, a középkori belső vár alapfalainak egy félköríve. Az ásatások által feltárt telep külső, méltóságos keretét alkotják a római utak. Az első században épült, hatalmas úttestek központi térről indultak négy irányba. A legfontosabb az észak-déli irányban haladó „borostyánkőút”, amelynek hatalmas, faragatlan terméskövekből készült maradványai kerültek napszínre. Ez vezetett délnyugat felé Körmenden, Poetovio-n (Ptuj), Emona-n (Ljubljana) át Aquileia és Róma felé, 6,57 m széles. A tér felé haladva az út kitágult, a sétaút mellett már 12,30 méternyi. Északra Scarbantia-n (Sopron) át Carnuntum, Vindobona (Bécs) felé. Északkelet felé Arrabonán (Győr) át Aquincum felé haladt. A nagy íveléssel emelkedő, 6,20 m széles út betorkollott a régebbi soproni útba, melyet később lezártak. A zárófal látható. A IV. század derekán már 60 cm-t is meghaladó földréteg volt a lezárt soproni út kövezetén, amikor épült a későrómaikori cella trichora. Délkeleti irányban Moguntianaen (Keszthely), Sophianae-n (Pécs) át Sirmium felé vezetett. Az út 7,50 m széles. Délnyugati sarkán négyszögű alapzat látható. Valószínűleg szobor vagy mérföldkő állhatott rajta. A gazdag és kiterjedt úthálózat is mutatja a hely fontosságát, ahol a feltárások folytak. A Szent Quirinus bazilikára vonatkozólag állíthatjuk, hogy pannóniai viszonylatban a legnagyobb őskeresztény épület volt. Nagy Tibor dr. egyetemi asszisztens, akit egy időre a MOB küldött ki az ásatások archeológiailag szakszerű ellenőrzésére, 1938. február 24-én a Hír tudósítója előtt kijelentette, hogy lehetségesnek tartja, miszerint eredetileg császári palota állott az ásatások helyén. Ezt később átalakították és így épült az őskeresztény bazilika. Szent Quirinus sziszeki püspökről ismeretes volt, hogy Savaria földjén szenvedett vértanúságot. A Diocletianus császártól elrendelt keresztényüldözés idején 309 körül Amantius helytartó a savariai theatrumban ítélkezett az agg püspök felett. Arra ítélte, hogy malomkővel a nyakán vessék a megáradt Sibaris (Perint) vizébe. A keresztények a vértanú tetemét először a vértanúságának helyéhez közel levő imaházban, majd pedig „in basilica ad Scarabatensem portam”, a soproni kapu mellett fekvő tágas bazilikában helyezték el. A régebbi bazilikát minden valószínűség szerint éppen az ő tiszteletére nagyobbították meg és látták el díszes mozaik padlóval és márványburkolattal. A bazilika hajója téglalap alakú, oszlop nélküli csarnok volt. Nyugat felől félköríves szentély (apszisz) csatlakozott hozzá. A szentélynek fűtőszerkezete volt, ennek négyzetalapú nyílása zárta el az egész épületet. A bazilika belső kiképzése nagyon díszes. Falait csiszolt, színpompás görög és itáliai márványlapok borították. Padozatát 662,56 négyzetméteres mozaik fedte. A fűtő és szellőztető szerkezet egyaránt szolgálta a hívek kényelmét és a templom falainak, a mozaikpadozatnak szárazon tartását. Az ősi bazilika mozaikpadlójának szegélydísze 3 részlegben, 25,75 m hoszszúságban maradt meg. Színes apró márványkockákból tessellatum-technikával kirakott művészi képei vannak. A legszélső szegélyt távlatosan megrajzolt hasábok alkotják. Ezen belül fehér alapon, fekete keretelésekkel hullámvonalban vonul a gazdagon tagolt akanthus-inda. Az elágazó és becsavarodó mellékindák végein mint fészkekben, 3—3 gránátalma látható. A szalagmező üres felületeit tekergőző kacsok s hárombogyós virágok töltik ki. A szegélydíszt a sarkokban 30
