Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)

Szigeti Kilián: A szombathelyi egyházmegye egyházi zenéjének története

nás Sámuel között. Biztosra vehetjük, hogy az Orgonás név a foglalkozást je­lenti. Ebben az esetben Sámuel volna az első, névszerint ismert szombathelyi orgonista a vártemplomban. A vasvári káptalan Szombathelyre költözése utáni első évszázadban a plé­bániák három, ismertetett zenész alkalmazottja gondoskodott a templom egy­házi zenéjéről a plébánia funkcióin éppúgy, mint a káptalan istentiszteletein. Érthető, hogy a káptalan némiképp vendégnek érezte magát, s nem volt szá­mára otthonos a szombathelyi vártemplom. A KÁPTALAN ZENEI ÉLETE 1684—1777-IG A szombathelyi plébánia-templom zenei életében döntő jelentőségű az 1684. esztendő. Széchényi György püspök, —• aki 103 évet kitöltő élete folyamán 2 053 702 forintot fordított jótékony célokra, — a törökön Bécs alatt 1683-ban aratott győzelem és Északdunántúl felszabadulása fölött érzett örömében bő­kezűségében következő névnapján, 1684. április 24-én 12 ezer birodalmi tallér (kb. kétannyi korabeli forint érték) alapítványt tett egyházmegyéje három nagy városának templomi zenekara számára. Ekkor alakult meg a győri székesegy­ház és a soproni Szt. György templom mellett a szombathelyi káptalan ének­és zenekara, mintegy jogutóda az egykori vasvári kántorátusnak.26 Az alapítványból, ill. annak kamataiból (ami évi 197,50 forintot tett ki,) káptalani státusba vették az addigi három aktív énekest ill. zenészt, s melléjük még három káptalani zenészállást szerveztek. Az iskolamestert, kántort és or­gonistát közös néven koralistának mondták, imíg az újabb három tagot figu­ralistának nevezték. A teljes együttes „musici” vagyis zenészek néven szerepelt. Most már mindannyian az éneklőkanonok irányítása alá tartoztak. Az ének­és zenekar megszervezésével újra megindult a káptalani istentiszteleteken a többszólamú éneklés. Ugyanekkor megszűnt az a fonák helyzet, amely szerint a káptalan mintegy ki volt szolgáltatva a plébánia igényeinek, s vele szem­ben az alárendelt szerepét látszott betölteni. A káptalani ének- és zenekarnak gyakorlati működéséről részletes felvi­lágosítást nyújt az 1754^ben végzett Batthány-féle, valamint az 1769-i Szily- Scharlach féle egyházlátogatás jegyzőkönyve. „Jóllehet a kanonoki intézmény elsőrendű célja, — mondja a Szily-Schar­­lach-féle jegyzőkönyv, — hogy a kánoni imaórákat a templomban naponkint kórusban mondják el, a kanonokok kis létszáma és a mai modern körülmények között szinte lehetetlen ennek teljes mértékben eleget tenni. Ezért csak a nagy­hét három utolsó napján és karácsony éjszakáján kötelesek karban végezni a zsolozsmát. Vasárnap és az ünnepeken, valamint azok vigíliáján délután 3 óra­kor a muzsikusok éneklik orgonával a vecsernyét, a kanonokok pedig szokásos kanonoki kórusöltözetükben stallumaikban helyezkednek el. Egy közülük az oltárnál végzi a funkciót. A vecsernye után a kanonokok a három koralistá­val váltogatva karban elmondják a Completoriumot.” A litániát ugyancsak a koralisták éneklik.27 Mivel a középkori káptalanok papságának magas létszáma a barokk korra erősen megcsappant, így a néhány kanonok csak a fizetett világi muzsikusok­kal tudta teljesíteni kóruskötelezettségét. Ezért volt nélkülözhetetlen a státus-252

Next

/
Thumbnails
Contents