Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
bizonyos könyvanyaggal, mert ezt „növelni” akarta. Végrendeletének ezen kívül van egy külön figyelemre méltó szempontja: a káptalan könyvtárát kölcsönző könyvtárként akarta kezeltetni. Azt mondhatjuk, hogy Szombathelyen ez az első kölcsönző könyvtárintézmény elsősorban a lelkipásztorkodó papság segítésére. 1711. évben jelölhetjük tehát Szombathelyen a korszerű könyvtárintézmény alapítását, hiszen Berkes Simon végrendelete könyveket tároló szekrényről, a könyvanyagot kölcsönző személyről (őrkanonok) és a kölcsönzött könyvekről vezetett írásbeli igazolásról intézkedik. Bármennyire jövőbemutató volt ez a végrendelkezés, abban az időben — úgy látszik — még nem voltak meg a szükséges feltételek az intézmény tartós működéséhez. A következő évtizedekben nem növekedett jelentős mértékben a könyvanyag, a rendszeres könyvkölcsönzés sem vált tartós gyakorlattá. A könyvtárat a káptalan gondozta, de működéséből hiányzott a lendület, a papság sem élt a kölcsönzés lehetőségével. Erre enged következtetni Szily püspök vizitációjának egy megjegyzése, amit az általa újonnan megalapított könyvtárról írt: „A mi szombathelyi egyházmegyénkben ilyen könyvtár nem volt”. Ha az új könyvtár tudatosan gyűjtött anyagát és rendezettségét tekintjük, ez a megjegyzés indokoltnak tűnik, Szily püspök érdeme a székesegyházi könyvtár intézményesítésében kiemelkedő. Ezt a könyvtárt mégsem minden előzmény nélkül hozta létre. A saját nagyértékű gyűjteménye, amelyet a Székesegyházi Könyvtárra hagyott, a káptalan addigi könyvtárára épült rá. Pálinkás Géza egyházmegyei könyvtáros 1892-ben összeállította „A Szombathelyi Székesegyházi Könyvtár kódexeinek, ősnyomtatványainak, régi magyar könyveinek jegyzékét”. Bevezető tanulmányában beszámolt arról, hogy csak „a könyvekben található feljegyzések” tájékoztatnak egykori tulajdonosokról. A káptalani könyvtárból tehát semmiféle jegyzék nem maradt ránk. Teljes képet ezért nehéz alkotni róla. Azt tudjuk, hogy a Székesegyházi Könyvtár legértékesebb anyagát Szily püspök gyűjtötte, erre vonatkozó levelezését ismerjük. Ebből kiderül, de erre a könyvek bejegyzéseiből is következtethetünk, hogy II. József által feloszlatott szerzetesrendek könyvtáraiból általában könyvkereskedők közreműködésével vásárolta a könyveket. Pálinkás ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy „a Szily által vásárolt könyvekhez járultak a vasvár—szombathelyi káptalan tagjainak adományai”. Egyes jelentősebb hagyatékról külön is megemlékezik: „a könyvtár fennállása óta jelentékenyebb gyűjteménnyel gazdagították: Czuppon Ferenc kanonok ... Szaniszló József kanonok ... Nagy János kanonok”.219 Jóllehet az egykori káptalani könyvtár anyagát rekonstruálni nem tudjuk, pár értékes könyv e gyűjteményből való származását igazolhatjuk. Ilyen pl. Gregorii IX. Nova Decretalium compillatio cum glossa Francisci Moneliensis. Jenson velencei nyomdász 1479. évi kiadása. A kötetben nem találunk ugyan semmi utalást egykori tulajdonosára, de 1584-ben, 1672-ben és 1679-ben kézírásos bejegyzés van a könyv régiségéről. Ezzel nyilván a kötet megbecsülésére akarták felhívni a figyelmet. A Pálinkás-féle jegyzékben egy későbbi írás megjegyzi: „A vasvári káptalan tulajdona volt”. Bőrkötése eredeti, a lövöldi karthauzi zárda egyik megmaradt ritka darabja FM(us) (1)484 évszám jelöléssel.220 Petri Lombardi quattuor Sententiarum volumina cum certissimis Nicolai de Arbellis theologi acutissimi interpretationibus .. . Venetiis p. Lazarum Soardum Die 23. Martij MDVII. Bejegyzés: „Joannes Kiss lector Capituli Castriferrei”.221 Schedel, Liber Chronicarum. Ez az ősnyomtatvány valamikor a sümegi 218
