Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
ferences kolostor tulajdona volt, utolsó tulajdonosára ez a bejegyzés utal: „Ex libris Michelis Dervarius 1775”. A könyvtárba Lipovits István kanonok hagyatékából került, aki könyvtáráról úgy rendelkezett, hogy abból a megyéspüspök válassza ki az értékeket. A kiválasztott könyveket a Papnevelde könyvtára (Székesegyházi Könyvtár későbbi elnevezése) részére hagyta, a többit pedig a Hittudományi Főiskola felsős hallgatói között osszák szét.222 Szily püspök abban a dekrétumban, amellyel 1791. december 21-én a Székesegyházi Könyvtárat megalapította,223 azt korszerű intézménnyé tette, hivatásos könyvtárosi státusról is gondoskodott. Fontos kultúrtörténeti adalék, a Berkes-féle végrendelkezés szándékának mintegy továbbfejlesztése, hogy Szily püspök az összegyűjtött értékes könyvanyagot nemcsak a főiskola tanárainak és növendékeinek adta, hanem minden tudományt művelő ember számára megnyitotta.22/1 A káptalannak is kötelességévé tette, hogy e könyvtárat védje, bővítse, hiszen bizonyos szempontból azt a káptalannak adományozta. Az alapító dekrétumot pedig a káptalan levéltárának adta át: „gondoskodunk arról, hogy a káptalan levéltárában helyezzék el”.225 Szily püspök arra is gondolt, hogy a könyvtárosi státust betöltő személy 1792. január 15-től évi 50 aranyforint juttatásban részesüljön. Erre a célra 1000 Ft tőkét helyezett el a székeskáptalannál, amelynek kamatjából a fenti öszszeget a mindenkori könyvtáros felvehette. Önmagát, továbbá a mindenkori szombathelyi püspököt és a székeskáptalant jelölte meg a megalapított könyvtár őréül.220 Ez az utóbbi dekrétuma 1792. január 15-én kelt Szombathelyen. Mindkét eredeti alapító okmány a Székeskáptalan Magán Levéltárában van. Szövegük megtalálható a Szily-féle Székesegyházi Vizitáció kiegészítő okmánymásolatában.227 A káptalan levéltárában kezdetben saját kiváltság- és adományleveleiket őrizték a kanonokok. Amikor más birtokosok is okmányokkal akarták igazolni birtokadományaikat, valamely hiteleshelyhez fordultak, ahol az adományozásról másolatot készítettek. Később a legkülönbözőbb ügyletekről hiteles irat készült és az így kiadott okirat másolatát a káptalan megőrizte. Az is előfordult, hogy a birtokos családok eredeti adománylevelüket a káptalan levéltárában helyezték el megőrzésre. Az összegyűlt iratanyagot, későbbi századokban a kiadott okmány regesztáit, majd 1536-tól a folyamatosan vezetett jegyzőkönyveket a káptalan sekrestyéjében őrizték. Feltételezzük, hogy a vasvári káptalan templomában a sekrestyének egy külön elzárt része lehetett (camera), ahol a levéltári anyagot kulccsal lezárt helyiségben tárolták. Az oklevelekben gyakorta ismétlődő formula ez: „amelynek másolata a ti templomotok sekrestyéjében, a a jegyzőkönyvben, vagyis a megőrzőhelyen szokott módon félretéve és elhelyezve megtalálható”.228 Az 1311. évi tűzvész után a káptalan jelentésében szerepel, hogy a templom kamrájában „in camera ecclesiae” égtek el az oklevelek. A vasvári káptalan elvileg külön kezelte az országos (regnicolaris) és a saját, vagyis magánlevéltári anyagát, de az iratok elhelyezése egy helyen volt és nem két külön teremben. Rövid ismertetésünkben ennek a két iratanyagnak tartalmi elenchusát külön jelöljük, mert jelenleg körülválasztva, tárolási helyük és a kutatási körülményeik is megváltoztak. 219
