Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
1. A KÁPTALAN TEMPLOMAI A vasvári káptalan középkori templomának építési ideje egészen bizonytalan. Nemcsak az építésre utaló okleveles adatok hiánya, hanem később, a török harcok pusztítása nyomán romossá vált templom köveinek széthordása miatt is. Kétségtelen adatok szólnak arról, hogy a káptalani templom a vasvári promontoriumon — szőlőhegyen —, a Kisköveshegynek nevezett Szent Mihály domb északi ormán, talán még a 12. században épült fel. Járdányi Paulovics István 1948-ban ásatásokat végzett a templom feltételezett helyén, hogy megállapítsa annak pontos fekvését, alaprajzát és méreteit. Vizsgálódását „A vasvári régészeti kutatások eredményei az 1948. évben. Debrecen, 1949.” c. tanulmányában tette közzé. A káptalan templomáról már az 1217. évi oklevél megemlékezett.142 Bizonyos az is, hogy e templom körül települt és e templom patrociniumáról kapta nevét a káptalan legrégebbi possessioja, Szentmihályfalva. Erről a templomról nemcsak a bőséges számú okleveles adat és nem csupán a középkori állapotokat még tárgyi emlékekből ismerő Kazó István tájékoztat, van egy Vasvárról 1740-ben készült térkép is, amely panorámaszerűen a káptalani templom még meglévő és jelentős tömegű romjait ábrázolja.143 Ilyen adatok után nem volt meglepő, amikor Paulovics István régész kutatóárka a déli mellékhajó és a sekrestye alapjainak nyomára akadt. Ha ez a régészeti kutatás nagyon töredékes falmaradványokat talált is, de az alapfalárok indításai határozottan megmutatkoztak, így a templom alaprajza és méretei rekonstruálhatóvá váltak. A kiásott nyomokból Paulovics István megállapította, hogy a vasvári káptalan templomának alaprajza a magyarországi koraromán bazilikákkal mutat rokonságot. Építménye pedig az 1202—1208 között elkészült lébényi templomhoz volt meglepően hasonló, sőt arányai is ezzel a templommal egyezőek. A templom a háromapsziszos bazilika-típushoz sorolható, sajátosan magyar vonásokkal, az oldalhajók ugyanis a két nyugati torony alól indultak. Külső méretei: a torony alapja 6X6 m. Alapszélessége 12,20 m, hosszúsága a főhajó apsziszától számítva 26,70 m A belső tér méretei: a főhajó apsziszának köríve 2 m sugarú, a mellékhajók apsziszáé 1,50 m. A mellékhajók szélessége 3,40 m, hossza 20,60 m. A főhajó szélessége 5 m, hossza 20,60 m. A sekrestye elhelyezése tér el kis mértékben a lébényi templom alaprajzától. Keleti alapfala nem a szentélyzáródás vonalába esett, hanem kissé a tornyok irányában eltolódott. Délkeleti sarkához később gótikus támpillért építettek. A templom középkori története két tűzvész rombolásának emlékét őrizte meg. Erre mintha az ásatások adatai is utalnának: a templom „alján sok helyen néha 20 cm vastagságot is elérő égett réteg mutatkozik”. Az első tűzvész 1289-ben okozott károkat, mert könyveket és más iratanyagot is elpusztított. Abból következtethetjük ezt, hogy a tűzvészben elpusztult a káptalan első pecsétje is, amelyet a káptalan sekrestyéjében a levéltári anyaggal együtt őriztek. Tény, hogy 1290-ben a káptalan ,,új pecsétjéről” olvasunk az okmányokban.144 Ennél a tűzvésznél még jelentősebb pusztítást okozott az 1311. évi ostrom és a templom hadászati okokból való felégetése. Erről az eseményről Gergely, a vasvári káptalan őrkanonokja és Egüké mester, a káptalan jegyzője hiteles199
