Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
helyi bevallásából értesülünk. Nevezett káptalani személyek ugyanis 1311. május 1-én a kapornaki konvent előtt tiltakoztak, mert a németek az ő vasvári templomukat ellenséges módon megostromolták és elfoglalták. A németek kiűzésére összegyülekezett magyar főemberek, főleg Vas megye, de más tartományok nemessége is, körülvették a vasvári templomot. A kibontakozott harcban a Szent Mihály templom leégett és a templom kamrájában őrzött több régi kiváltság- és adománylevél elégett. Ezek között az oklevelek között említik a vasvári egyház legrégebbi adományleveleit — a feltételezésekkel ellentétben a fenti káptalani személyek nem utalnak alapítólevélre —, de név szerint felsorolnak pár Vas megyei helységet, amelyekre vonatkozó okiratok szintén elégtek.145 Az 1300-as évek derekán a templom már rendezett állapotban volt. A városon kívül, a szőlőhegyen állt, de éppen a várostól való viszonylagos távolsága miatt anyagi gondokkal küzdött. A káptalan templomi szolgálata jelentős gyertyafogyasztással járt: „a kánoni imaórák és az istentisztelet végzésénél nagy szükség volt világításra és a gyertyákra”. Ugyanakkor a városban lakó hívek szívesebben látogatták a könnyebben megközelíthető dominikánus templomot, így főleg a téli időben a káptalan temploma nélkülözte a hívek adományait. István vasvári prépost tehát Márton őrkanonok kérésére, 1364. november 1-én úgy rendelkezett, hogy az ő vasvári főesperességének papjai azokat a gyertyákat, amelyeket a húsvéti és mindenszenteki összejövetelkor neki szoktak ajándékozni, ezután a Szent Mihály egyháznak adják.140 Ez a Szent Mihály egyház kezdetben a vasvári plébánia temploma is volt. Később azonban kizárólagosan a káptalan kultikus tevékenységének, hivatalos összejöveteleinek, hiteleshelyi működésének színhelye lett. A plébániai teendőket a káptalan egy másik templomában végezték a kanonoki testület által megbízott plébánosok. 1342-ből van első írott emlékünk e Nagyboldogasszony tiszteletére épült templomról. Amelyet a többi tizedet szolgáltató egyház között sorol fel Kálmán győri püspök, és Vasvár ,,körmeneti egyházának” mond.147 A vasvári káptalan Szent Mihály templomáról egyébként nagyon gyakori utalást találunk az oklevelekben. Valahányszor az ott őrzött levéltárra hivatkoznak, rendszerint ezt a formulát használják- ,, a sekrestyében, vagyis templomunk kamrájában szokás szerint elhelyezve”.148 Az Anjou-kortól kezdődően a káptalan templomát katedrálisnak is említik az oklevelek. Ez nem csupán a szóhasználat változására utal, hanem feltehetően a templom külső és belső kiképzésében is tükröződik, más templomokhoz viszonyítva kiemelkedő rangját hangsúlyozza ki. Ebben a korban megszaporodó oltárjavadalmak nemcsak a külső eleganciára, hanem a templom oltárainak növekvő számára is utalnak. A vasvári káptalani templomban a Szent Kereszt, a Szent Péter és Pál, a Keresztelő Szent János, a Krisztus Szent Teste, A Havas Boldogasszony és a Szent Dorottya oltár javadalmakról van tudomásunk. A Tormásy-féle kánoni vizitáció 1674-ben csak általánosságokat jegyzett fel a török harcok, hadi felvonulások és csatározások nyomán kialakult siralmas állapotokról. Tormásy főesperes feljegyzéseiben beszámol a Szombathelyre való áttelepülésről, megemlíti, hogy a Szent Mihály templom felszerelését is átvitték Szombathelyre. A vasvári templomok állapotát nem írja le, sőt a plébániák adminisztrálásának általa javasolt vagy felmért rendjében még utalást sem találunk a vasvári plébániára. A gazdátlanság zűrzavaros időszaka után Kazó István vasvári prépost készített vizitációjában részletes leírást a vasvári templomokról.149 Feljegyzése azért 200
