Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Sill Ferenc: A vasvár-szombathelyi székekáptalan történetének vázlata
dések és újratelepítések tükrében a szélesebb néprétegek életét. Az alábbi néhány kiragadott példával — a teljesség igénye nélkül — csupán szemléltetni akarjuk a káptalan szolgálatában álló népesség életét. A vasvári jobbágyokat a törökök támadása idején a káptalan felmentette a szőlők művelése és a borkimérés kötelessége alól, de a szokásos adót, a természetbeni juttatásokat, a szénakaszálást és begyűjtést akkor is megkövetelte tőlük. A vasváriak vállára nehezedett a káptalani templom és a kanonoki házak karbantartása, továbbá a préposti kastély élelemmel való ellátása. A Rábán túli káptalani falvak osztoztak egyéb szomszédos földesúri községek sorsában, adóztak a töröknek és ugyanakkor a keresztény földesúrnak is. A végvári katonaság sem kímélte őket. Tormássy Péter prépost 1685-ben azt írta, hogy a vasváriakat éhhalál fenyegeti.m 1687-ben a vasváriak ruhátlanságról és fagyoskodásuk miatt panaszkodtak.132 Az egykor kiváltságolt polgárság jobbágyi sorba süllyedt. Az 1600-as évek elején a Szent Mihály utcában 33 fél jobbágytelek, a Forrószegi utcában 15 zsellértelek volt. Zsidóföldén 37 jobbágytelken módosabb jobbágyok laktak. E népesség száma szinte évről évre apadt, és helyzetük a 17. század folyamán nagyon leromlott. A mezőváros új betelepítése után a káptalan már nem biztosította a lakosság kiváltságosabb helyzetét. Vasvár lakói 1714-ben elismerték ugyan a káptalant földesuruknak, de peres úton régi kiváltságaik érvényesítéséért küzdöttek. 1725- ben mégsem ők győztek, továbbra is jobbágy-zselléri státuszban maradtak.133 A szentmihályfalvai és zsidóföldei jobbágyoknak és zselléreknek általában olyan kötelezettségeik voltak, mint egyéb földesúri községek népességének. A mezőváros közelsége a káptalan e peremközségeinek lakosságában nagyobb szabadságvágyat ébresztett. 1798-ban Zsidófölde és Szentmihályfalva jobbágyai robotkötelezettségük csökkentése érdekében fellázadtak. A zendülés alkalmával a megyei karhatalom fegyverét is használta és 5 személyt megölt.134 Olaszkán a törökök által zaklatott időben találkozunk olyan adattal, amely szerint a káptalan 4 jobbágya még pénzt is tudott kölcsönözni Koltav Bálint nemesnek. Alighogy megszűnt a török veszély. 1728-ban a káptalan olaszkai jobbágyai már szerződéses viszonyban dolgoztak. Évente két részletben 70 forintot fizettek, ezzel megváltották a robot kötelezettségét. Továbbra is kötelesek voltak szénát kaszálni, Vasvárra behordani és Csehiben szőlőt művelni. Kocsmáltatás és erdőhasználat címén további 20 forintot fizettek.136 Ez a viszonylag kedvezőbb helyzet 1732 után megszűnt, kötelezettségeik a községben lakó Pethő jobbágyokéval szinte azonos lett. Csehimindszenten a káptalan érdeke is volt, hogy a törökök zaklatása után újraéledjen a jobbágyság termelő kedve. Nemcsak a helybeliek, idegenben élő jobbágyok is szinte sorozatban kapták az engedélyt erdőirtásra. Jelentős szántó- és szőlőterületek alakultak ki. A szőlők után 12 esztendeig, a szántók után 4 évig adó és szolgáltatás nélkül használhatták az így kiirtott területeket. Pedig a töröknek még 1697-ben is adóztak.13,1 Csipkerek falut véglegesen 1566-ban kapta meg a vasvári káptalan. Az elkövetkező évtizedekben a falu fokozatosan elnéptelenedett, teljesen lakatlan helységgé vált. Földjeit a szomszédos helységek lakói használták. 1741-ben népesítette be újra a káptalan. Ebből azután áldatlan vita kezdődött a mindszenti jobbágyokkal, akik addig a káptalantól bérelték Csipkerek határát.136 A feudális korra általában jellemző, hogy elsősorban a földesúr érdeke volt 19«
