Fábián Árpád: A 200 éves szombathelyi egyházmegye emlékkönyve (1777-1977) (Szombathely, 1977)
Meszelényi Antal: Szent Márton püspök életútja
őket a megbocsátó, hogyha az Ür-Krisztus megtűrte társaságában az áruló Júdást, miért nem tűrhetné meg Ő Bricciust?! De ez sem vitte el szárazon, mert nagylelkű főnöke megjövendölte neki, hogy utóda lesz, sokat kell majd szenvednie, s ez egyike éppúgy bekövetkezett, mint a másika. A történtek után senki sem kételkedhetik egyik újabb méltatójának eme igazában: élete olyan, mint az angyaloké! Maga mögött hagyta a világot, úton van az ég felé, a paradicsomba. Annyira a szemlélődésbe merül, s a túlvilág vonzásában él, hogyha csak felemeli kezét, az máris magával ragad.20 Két kolostorát és püspökségét úgy tekintette, mint szeme fényét. Ezért sem az egyiknél, sem a másiknál nem tűrte a legkisebb karcot sem. Ugyancsak Marmoutier-ben történt, hogy az egyik szerzetese némi kisebb lazítással próbálkozott meg. Az illetőt is kioktatta, hogy a kolostori élet nem más, mint a katonaságnál az állandó készültség az ütközetre. Már most, ha itt kerülni kell a legkisebb fegyelemsértést, mennyivel inkább nálunk, amikor a lélek ütőképességéről van szó a sátán támadásaival szemben. A jó öreg megszívlelte a neki szóló parancsot és elment a kedve a további kísérletezéstől.'27 Érdemes visszatérni Defenzor akadékoskodásaira. Tudni kell, hogy Nagy Konstantin császárral kezdődött meg az ún. beneficiális hierarchia kialakítása. A mi püspökünket teljesen hidegen hagyta az elvilágiasodásnak ez a szelleme. Hajlíthatatlanul kitartott — mai szóhasználattal — a liturgikus egyház rendszere mellett. Innen van, hogy az előbbi a korszerűtlenség vádjával szerette volna elütni választóitól, de sikertelenül! A maga egyszerűségében, de elvszerűségével több követőt tudott megnyerni Krisztusnak, mintha kimagasló várkastélyban, avagy pompás palotában fogadhatta volna hódolóit. Nem kívánt ő többet, minthogy maga hódoljon a püspökelődje, Lidorius által építtetett székesegyházban Krisztus előtt. Maga részére kielégítette az a kis faházikó, amit hozzá illesztettek. Innen is eredményesen tudta kormányozni egyházmegyéjét. És mi kellett még több? Aki nyitott szemmel járta az élet útját, láthatta, hogy Márton püspök, amit megvon magától, azt jótékony célokra, egyházi intézmények létesítésére, kenyértelenek megsegítésére, üldözöttek és elnyomottak patronálására fordítja. A példákat tucatszámra lehetne erre felsorakoztatni. Közülük külön is tolira kívánkozik alamizsnálkodásának megismétlése. Szinte teljesen egybevág az amiens-i esettel! Ezúttal szintén csonthideg uralja a természetet, s ugyancsak félig-meddig mezítelen koldus könyörög Márton egyik archidiákonusához valami meleg ruhadarabért. Úgy látszik, őt a hideg nem bántja, s ezért hallatlanba veszi a koldus siránkozását. Még az a jó, hogy ez sem tágít, hanem vár, hogy találkozhassék a jobb lelkű püspökkel. Hamarosan megtörténik, így hozzá fordulhat, hogy könyörüljön meg rajta. Reménye teljesedik, mert Márton úgy tesz, mint annak idején Amiens kapujában. Tunikáját leteszi és odaadja a kéregetőnek. A szokatlan jelenet kihozza a sordrából a „főesperes urat”, de nem tehet mást, mint kénytelen előteremteni valahonnan az újabb tunikát, hisz a püspökatyának miséznie kell. Íme a koldus, de a szentmise is meg van mentve. Mise alatt tüzes golyó kering Márton püspök feje felett. Úrfelmutatáskor pedig angyal látható, aki az újabb és rövidebb tunikaujjak miatt csupaszon maradt karokat drágakövekkel kirakott ruhával födi be.28 E jelenség nem egy festőt ihletett, s közülük francia El Sueur (1617—55.) alkotása ma is látható a Louvre-ban. 109
