Rétfali Gábor (szerk.): A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár ősnyomtatványainak és antikváinak katalógusa (Szombathely, 2006)
Bevezetés
BEVEZETES Előzmények, történeti áttekintés A Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár történetével csak kevés, helyi szerző foglalkozott. Munkásságuk az országos szakirodalomban kevésbé ismert, pedig a könyvtár jelentős szerepet töltött be Szombathely XVIII. század végi művelődési viszonyai alakításába. Mivel nem célunk a könyvtár történetének megírása, ezért csak rövid vázlatot adunk a napjainkig tartó fejlődésről. A levéltári adatok feldolgozásán kívül elsősorban Pálinkás Géza és Géfin Gyula munkáira alapozva fogalmazta meg Pataki László a könyvtár első részletes történetét, az egyházmegye alapításának 200 éves évfordulója kapcsán. Mintegy másfél évtizeddel később Dobri Mária tekintette át a bibliotéka históriáját. Munkáikra támaszkodva a könyvtár fejlődésében mutatkozó változások a következőkben foglalhatók össze: A Mária Terézia által a több egyházmegyéből 1777-ben leválasztott és újonnan létrehozott Szombathelyi Egyházmegye első püspöke, Szily János megalapítja a könyvtárat 1791-ben, lehetővé téve, az országban másodikként a gyűjtemény nyilvános használatát. A püspöki székben Szily Jánost követő utódok valamilyen módon mindig gondoskodtak a bibliotéka fejlesztéséről. A legnevezetesebb gyarapodást gróf Herzan Ferenc (1800-1804) bíboros 5000 kötetes gyűjteménye jelentette. A XIX. században a csendes gyarapodás évtizedei jöttek. 1884-ben Hidassy Kornél püspök által építtetett teremkönyvtár megnyitása, melyben 10.000 kötetet helyeztek el, jelezte a fordulópontot. Mikes János püspök 1927-ben szétválasztotta a könyvgyűjteményt, és a Herzan-féle anyag helyét a püspöki palotában jelölte ki. Noha az 1945. március 4.-i bombázás elkerülte a szeminárium épületét, annak más célra történő igénybevétele lehetetlen helyzetbe hozta a könyvtárat. A feldolgozatlan anyagok felhalmozódása szinte használhatatlan állapotba juttatta a gyűjteményt. 1987-től főfoglalkozású könyvtáros munkája és szakértelme teszi lehetővé a használók, kutatók számára az értékes anyaghoz való hozzáférést. A könyvtár állományát már a kezdetektől fogva katalógusokban tárták fel. Az alapítási időszak katalógusrendszerét 1822-ben modernizálták, mely munkálatok során egy részletesebb szakkatalógust hoztak létre. 1893-ban Pálinkás Géza, a könyvtár akkori őre összegezte egy újabb szakrendi katalógusban az állományban addig bekövetkezett változásokat. A két világhá7
