Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Brenner Vilmos: Az ifjú Szily János és a barokk kor Rómája
el. Tervezője Ferdinando Fuga volt (1699-1780), aki több építészeti stílusgondolatot egyesített koncepciójában, különösen a domináns portál kialakításában, mely felett egy háromívű loggia található. A két oldalán lakóházakkal szegélyezett templomhomlokzat a római barokk egyik utolsó nagyobb műve volt. Első' helyen itt ezt a műalkotást azért említjük, minthogy ez volt Szily római tartózkodása éveinek „legfrissebb” és mégis sok évszázadot átfogó jelentős temploma. Ezután fordítsuk figyelmünket azon egyházi műalkotás irányába, mely a fiatal Szilyre a legnagyobb hatással lehetett, és mely a szombathelyi székesegyház építészeti koncepciójával kétségen kívül összefüggésben áll, az II Gesú templom felé. A jezsuita rend főtemploma 1568-1584 között épült a Piazza del Gesú téren. A „Gesü” építésének ideje V. Pius (1565-1572), illetve XIII. Gergely (1572-1585) idejére esett. A templom alaprajzi konceptusa az építészet elméletét is kiválóan ápoló A. Vignola műve; 1573-ban bekövetkezett halála után Giacomo della Porta vezette tovább a templom építését. Utóbbi tervei alapján készült az II Gesú homlokzata és belső térkialakítása. Az alaprajz késő reneszánsz térrendszert mutat barokk elemekkel. A felfűzött fülkés kápolnákkal szegélyezett főhajó hossztengelye az oltárra mutat. Ezután következik az impozáns kupola centrális tere a csekély kiugrású kereszthajó átmetsződésénél, végül pedig a félkörívű apszis. Ez a nem szigorú alaprajz világos és áttekinthető elképzelést mutat. Az II Gesú templom egy új művészeti korszak kezdetét jelzi, mondhatnánk a barokk születését. Különösen hatásosan érezhető ez a korszakváltás a belső' tér díszítő kialakításában, ahol már az életvidám és optimista barokk felfogás az uralkodó. Szerző itt utalni kíván az impozáns stukkfigurákra, melyek a hajó boltozatának ablaknyílásait szegélyezik. (P. Bracci művei.) Még megkapóbb P. Andrea Pozzo Ignatius-oltára. Ez a talán leggazdagabb és legértékesebb római barokk oltár a rendet alapító szent alakját mutatja imádkozva kitárt karokkal, részben ezüstből kivitelezve. (P. Le Gros műve). Az oltárt négy hatalmas barokk oszlop övezi. A tornyok nélküli főhomlokzat a barokk kor építészetének egyik legfőbb tulajdonságát mutatja: a függőleges és vízszintes elemek tökéletes egyensúlyát. Minthogy a főhajó hosszházát kísérő kétoldali kápolnás fülkesor mennyezete alacsonyabb mint a főhajóé, szükségessé vált ennek a magasságkülönbségnek formai áthidalása a főhomlokzaton. Giacomo della Porta ezt a két voluta beiktatásával oldotta meg. Szily János részére a jezsuiták római főtemploma, alapító szentjük temetkezési helye, minden kétséget kizáróan bensőségesen megélt műalkotás volt, hiszen egyetemi évei során jezsuiták által vezetett intézményben lakott, illetve tanult. Szerző meggyőződése, hogy Szily János püspöki építtetői tevékenysége során a szombathelyi székesegyház tervezésénél az II Gesú egyes megoldásainak figyelembevételét kívánta Hefelétől, de semmi esetre sem a római templom koncepciójának szolgai másolatát, mely már a több mint kétszázéves korkülönbség miatt sem lett volna lehetséges. Foglalkozzunk röviden evvel a témával. 74
