Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Brenner Vilmos: Az ifjú Szily János és a barokk kor Rómája
A két összehasonlítandó templom alaprajza némely rokonságot mutat. Mindkettő gerince az egyhajós fülkés hosszúház, mely félkör alaprajzú apszisban végzó'dik. Mindkettőnél megtaláljuk a kupolát a kereszthajó átmetsződésénél (Szombathely), illetve annak csak inkább térbelileg sejthető, érezhető, vélt helyén (Róma). Nemcsak a kereszthajó ténye vagy hiánya jelenti a különbséget a két itt tárgyalt templomalaprajz között. A római II Gesü alaprajza sokkal zömökebb, mint a hosszúkásabb szombathelyi nagytemplomé. További fontos különbséget képez a római példánál hiányzó, a szentélyt fedő második kupola, illetve a szentély tere melletti baloldali sekrestye és a jobboldali kápolna. (Lásd a szombathelyi példánál.) A két összehasonlított építmény külső képénél két döntő különbség észlelhető'. Az II Gesü főhomlokzatának nincsen tornya, kupolája ezzel szemben tambourja segítségével (tambour = a kupola henger alakú alátétje, annak felmagasítása céljából) áttöri a tetőszéket, így felülről fényt vezet be a templom belső terébe. A szombathelyi székesegyháznak ezzel szemben jellegzetes két tornya van az épület bejárati oldalán, kupolája pedig dobtalan, miáltal légtere integrálódik a tető terébe. Mindkét templom közös tulajdonsága a gazdag belső dekoráció. Ennél a témánál persze nem szabad lineáris összehasonlítást tennünk. Az II Gesü templom a barokk kezdetén épült, egy korszakban, mely felfedezte és nagy örömmel alkalmazta a belső tér dekorációjának minden lehetőségét, a képzőművészet valamennyi ágának bevonásával. Ehhez még hozzáteendő, hogy az II Gesú építését a katolikus egyház akkori leghatalmasabb rendje kezdeményezte és hajtotta végre, óriási anyagi erők bevetésével. A szombathelyi székesegyház ezzel szemben a barokk idők végén épült, amikor ez a stílusirányzat „lecsendesülve” átment a klasszicizmus racionálisabb, kevesebb szenvedélyességtől fűtött korába, elhagyva vagy inkább elvesztve annak grandiózus dinamikáját. Ami pedig a tárgyi, tehát anyagi lehetőségeket illeti, úgy leszögezendő, hogy a szombathelyi székesegyház építését csak szerény anyagi bázis biztosította, gyakorlatilag a püspökség anyagi áldozóképessége és Szily János legendás energiája, ellentétben az II Gesü-val. A szombathelyi székesegyháznak Rómában még egy építészeti analógiája van: a San Ignazio templom, mely 1623-1685 között épült fel. Ez a templom is a jezsuitáké volt, rendjük alapítójának, Loyolai Ignácnak tiszteletére épült. A szőkébbre vett építési idő 1626-1650 közé tehető. A San Ignazio templomot sokan az II Gesü fiatalabb testvérének tartják. Alaprajzi és homlokzati hasonlóságuk félreismerhetetlen. A templom építésze, Orazio Grassi, a jezsuita rend tagja volt, éppúgy mint a gyönyörű freskók alkotója, Andrea Pozzo, ki valóságos csodáit alkotta a perspektívának és a festett építészeti illúziónak. A San Ignazio főoltára éppúgy tipikusan barokk mű, mint az II Gesü templomé, Filippo della Valle műve. Márvány reliefje az angyali üdvözletét ábrázolja. Az oltár csavart oszlopai Bernini San Pietroban álló bronzból készült baldachinját idézik. Lenyú'göző a templom gazdag belső téralakítása és díszítése. 75
