Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Zsámbéky Mónika: Szily János mecénási szerepe
táns falu volt, itt Szily új templomot építtetett saját költségén 1792-ben. A papság nevelésén és képzésén kívül szívügyének tekintette a kőszegi árvák elhelyezésének megoldását, az árvaház felépítését. Adelffy Antal kerületi táblabíró és Kelcz Imre jezsuita jelentős összeget hagytak az árvaház fenntartására. Szily e két hagyatékot egy alapítványba összevonta, és egy tekintélyes, emeletes épületet terveztetett Hefelével a kőszegi városfal mentén árvaház céljára. Hosszas késleltetés után 1791-ben Szily végre nekiláthatott az új székesegyház felépítésének. A templomépítés gondolatával már 1781 óta foglalkozott, Hefelével tervet készíttetett az álló vártemplom és a püspöki palota galériával való összekapcsolásáról. Az építkezés megkezdését az az összeg (30 ezer forint) tette lehetővé, amit Szily mint zalaegerszegi földesúr, vagyonátháramlás útján kapott 1789-ben. A templom helyét illetően hamar elvetették a püspöki palota kertjét, szóba jött a palotával szemközti telek is, de ennek átadásában a várossal nem tudott megegyezni. Végül a palota és a szeminárium közötti tér látszott a legalkalmasabbnak. A tervező személyét illetően Szilynek gondjai támadtak, bár egyértelműen Hefelét látta alkalmasnak a székesegyház megtervezésére, először nem tudott megegyezni az anyagi kérdésekben. (Szily 500 forint tiszteletdíjat kínált, Hefele 800-at kért.) Szily nagy gonddal fordult Maulbertschhez és Migazzi kardinálishoz, hogy másik építészt ajánljanak neki. Migazzi Andreas Fischer bécsi akadémiai tanárt javasolta, ezért Szily felvette vele a kapcsolatot, és megbízta őt, hogy készítsen tervet a római S. Ignatio alapján. Végül azonban sikerült Hefelével megegyeznie a díjazás feltételeiről, és 1791. február 19-én Pozsonyban megkötötték a szerződést. Szily a székesegyház többi vezető mesterét is nagy körültekintéssel választotta ki. A főoltárt Hefele terve alapján Martin Rumpelmayer pozsonyi kó'faragó készítette, a szentély és a homlokzat szoborcsoportjait Philipp Prokopp. Az építést előbb Franz Xaver Müller szombathelyi építőmester vezette, de hanyag természete miatt Szily elbocsátotta, és Hefele javaslatára Johann Oescher bécsi építőmestert szerződtette. A székesegyház mennyezetképeit a püspök Maulbertschcsel akarta elkészíttetni, de ebben megakadályozta a mester 1796-ban bekövetkezett halála. Szilynek ismét hosszas levelezésébe és mérlegelésébe telt, hogy kiválassza Maulbertsch utódját. Maulbertsch apósához, Jacob Schmutzerhez fordult, aki a bécsi rézmetsző akadémia igazgatója volt. Ő Joseph Winterhaldert, Maulbertsch egyik tanítványát ajánlotta Szilynek. Mivel más ajánlattevő is akadt (Andreas Nessenthalert, a salzburgi püspök udvari festőjét is ajánlották), Szily biztosra akart menni, ezért megbízta Schmutzert, hogy személyesen nézze meg Winterhalder obrowitzi (Morvaország) mennyezetképeit. Miután Schmutzer igen kedvező véleménnyel volt Winterhalder munkásságáról, Szily mellette döntött, és Maulbertsch özvegyétől megvette az elhunyt mester freskókhoz készült vázlatait. A székesegyház festészeti programja Szily püspök nagylélegzetű koncepciója. Sajnos a mai látogató a háborús pusztítás miatt ezt a templomban nem érzékelheti, csupán a meglévő ismereteink alapján (leírások és fotók) rekonstruálhatjuk azt. Szily a székesegyház dekorációjának kidolgozásakor két fő gondolatkört akart megörökíteni. Egyrészt töretlen Mária-tiszteletét, 67
