Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Zsámbéky Mónika: Szily János mecénási szerepe
másrészt a helyi és nemzeti szentek kultuszát, amellyel választ adott a kor kihívásaira, a hagyományos vallásos világképet megrendítő' felvilágosodás eszméire. Szűz Mária életének jeleneteit szemlélték a hívek a Szeplőtelen fogantatástól és Mária születésétől az Angyali üdvözletig a mennyezetképeken, Mária és Erzsébet találkozását a föoltárképen. A kereszthajó falaira és két nagy oltárára a két savariai szent, Márton és Quirinus alakja került, mintegy megmutatva a folytonosságot az ó'skeresztény és a mai egyház között. E két személy jelentette az összekötő' kapcsot az antik világ — Savaria és a megkeresztelt új korszak, a középkor - Szombathely között. A mellékkápolnákban Szily elgondolása szerint helyet kaptak az apostolfejedelmek: Szent Péter és Szent Pál, Szily védőszentjei: Nepomuki Szent János és Keresztelő Szent János, a nemzeti szentek: a pannonhalmi apátságot megalapító Szent István és Szent László. (A festményeket Maulbertsch, Dorffmaister és Spreng festették meg, a Szent Pál- és a Szent Lászlókép nem készült el.) A székesegyház régi harangját, amely 840 kg súlyú volt, 233 kg-mal megtoldotta, és Kőszegen Pfistermeister Ferenc harangöntő mesterrel újraöntette Szent Márton tiszteletére 1795-ben. (A harangot 1915-ben leszerelték és háborús célra felhasználták.)2 Szily gondoskodása a székesegyházáról a végrendeletéből is kiviláglik. Könyv- és pénzgyűjteményét a székesegyháznak hagyományozta, hagyatékának egyharmadát a székesegyház további építésére és felszerelésére adta. Végezetül szót kell ejtenünk Szily és az általa foglalkoztatott művészek személyes viszonyáról. Szily nagyrabecsülte a művészeket, mindent elkövetett, hogy a legkiválóbbakat szerezze meg az építkezéseihez. A művészekkel egyenrangú félként tárgyalt, bár a megrendelésekkel kapcsolatban mindig határozott elképzelései voltak, a művészekkel nem bánt lekezelően. Ebben talán az is közrejátszott, hogy ő maga sem volt arisztokrata származású. Nagy megtiszteltetés volt a művészeknek, amikor Szily asztalánál étkezhetek. Ez nem volt gyakori ebben az időben, Maulbertsch is szívesebben dolgozott Szombathelyen Szilynek, mint Pápán Esterházy Károlynak, aki csak a titkára révén érintkezett a művésszel. Szily igen tájékozott volt a művészeti kérdésekben, a festményekkel kapcsolatban részletes útmutatást adott a mestereknek. Egyes részleteket bírált, azok átjavítására kérte a festőket. Dorffmaister Szent István-képén például kifogásolta, hogy a király palástját cobolyprémmel festette meg. A királyi palást és a korona történetim megfestéséhez két metszet felhasználását javasolta a festőnek, amelyeket akkor adott ki az országgyűlés a korona hazahozatalának alkalmából. Dorffmaister az aprólékos utasításokat önérzetesen utasítja el, mondván: „...valamit a művésznek a saját ízlésére, saját felfogására is kell hagyni, mivel a régi mondás még nem ment egészen feledésbe - a festőnek és a költőnek minden megengedett.”3 Maulbertsch Szent László oltárképén a király magyaros mházatát kérte számon a művésztől.4 Szilynek kevés anyagi forrás állt rendelkezésére, hogy nagyszabású építkezéseit megvalósítsa. Kortársai is bámulattal övezték, hogyan tudott ilyen nagy munkákat véghez vinni. O maga igen puritánul, takarékosan élt, ellentétben több főúri püspöktársával. A művészekkel folytatott tárgyaláso68
