Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Zsámbéky Mónika: Szily János mecénási szerepe
Szily művészeti kérdésekben is levelezett, művészek után érdeklődött, egymásnak könyveket, metszeteket ajánlottak. Esterházy Pápán a plébániatemplom munkáinál foglalkoztatta Maulbertschet, Rumpelmayert és Prokoppot, akik Szombathelyen is dolgoztak. A szombathelyi püspöki palotát megépülése után földszintes épületsor kötötte össze a szemináriummal, amely mögött a püspöki kert terült el. Ez az állapot látható Schoenvisner könyvében, Tischler metszetén. A palota belsőépítészi kialakítása is Hefele nevéhez fűződik, akinek asztalos és kovácsoltvas-műves képzettsége erre kiválóan alkalmassá tette. Szily a palota dísztermét az általa nagyra tartott Maulbertschcsel festtette ki, megelevenítve Savaria történelmi napjait. 1782. december 27-én kötötte meg a szerződést a mesterrel, aki a pápai plébániatemplom mennyezetképén dolgozott ekkor. A következő évben Szily szerette volna minél hamarabb elkezdeni a díszterem kifestését, ezért Maulbertschnek sűrűn írt sürgető leveleket. Végül a festő ősszel elkészítette a menynyezet- és falképeket. Dorffmaister a Szent Pál teremben és a sala terrenában jutott munkához, előbbiben Szent Pál életéből vett jelenetekkel borította a falakat (a nagy apostol életének megpróbáltatásai és helytállása példaképül szolgáltak és megerősítették Szilyt saját nehézségeiben), utóbbiban a római épületek, romok és istenek jelentek meg a falakon, az építkezések során megtalált savariai kőfaragványokkal egybekomponálva. Szily a díszterem melletti udvari szobát faburkolattal látta el, amelynek kazettáiba római Piranesi metszeteket és más vedutákat, antik szobrok és épületek képeit foglalták be. A palota és a kápolna belső munkáiban Carl Trattner szobrász és Joseph Pöhm asztalos vettek részt. Szilynek a székvárosa kiépítése mellett gondja volt a lepusztult falusi templomok helyreállítására, új plébániák kiépítésére. Nevéhez fűződik a novai (1778), a zanati (1780), a kemenesmihályfai (1785), nyűli (1786), a mileji (1792) templom újjáépítése és kifestése. A zalai Nován Szily új plébániatemplomot épített, kifestésével Dorffmaister Istvánt bízta meg (főoltárkép: Mária mennybemenetele, mellékoltárképek: Jézus megkeresztelése, Szent Péter és Szent Pál búcsúja, falképek: Szentháromság, Jézus bemutatása a templomban, Angyali üdvözlet). A püspök itt próbálta ki a soproni festőt, mivel a palotája dekorálásához keresett megfelelő mestert. A Szombathelyhez közeli Zanat temploma Szilynek köszönheti helyreállítását, és az ő közvetítésével festette meg Dorffmaister ebbe a templomba a Szent László-oltárképet (1780). A kemenesmihályfai templomot a helytartótanácstól visszaigényelt pénzen építették újjá 1781-ben. Szily felkérésére Dorffmaister István festette ki a templom szentélyét és oltárképét 1785-ben. A nyúli templomot (Győr-Moson-Sopron megye) Mária Terézia saját költségén építette újjá 1769-1776 között. Zichy győri püspök a nyúli birtokát a szombathelyi szeminárium ellátására adta át, így a templom kegyura Szily lett. A püspök itt is a már jól bevált soproni mestert, Dorffmaistert bízta meg a templom dekorálásával. A világos, élénk színekkel megfestett falképek (Szűz Mária koronázása, Szent Norbert látomása, női és férfi szentek csoportja) az egyik legsikerültebb templombelső, amit Dorffmaister készített. A Zala megyében lévő Milej protes66
