Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Dobri Mária: Szombathely szellemi életének megalapozása. Iskolák, intézmények alapítása Szily János püspöksége idején
DOBRI MÁRIA Szombathely szellemi életének megalapozása Iskolák, intézmények alapítása Szily János püspöksége idején Szombathely, mint püspöki székhely, Szily János püspöksége alatt az egyházi műveltség, a szellemi élet központjává vált azokkal az intézményekkel, amelyeket ő alapított. A tanulmány - ha röviden is - a rendszerezésre törekedve arra igyekszik rámutatni, hogy ezek a szellemi központok hogyan hatnak ma is, hogy a tárgyi emlékek mögött hogyan valósult meg az az eszmei háttér, az a mentalitás, gondolatvilág, szellemi gyökérzet, amely létrehozásukat segítette, létüket táplálta. Magyarországon a 18. század a régi keretek közötti lassú, de észrevehető előrehaladás időszaka. A késő feudális országot nagymértékű társadalmi, etnikai, nyelvi, vallási megosztottság jellemezte. A népesség nagy többségét a parasztság tette ki. A városi polgárság, amelynek a kultúrát kellett volna közvetítenie, igen gyenge és fejletlen volt, inkább csak a nagyobb mezővárosokban találjuk nyomát, ahol a polgári réteget az iparosok jelentették. A régi egyházi szervezet a török kiűzésével helyreállt, de a század eleji pusztult viszonyokból csak lassan, fokozatosan tudott kiemelkedni. A régi székhelyeken, ahol legalább az alapok megvoltak, előbb-utóbb működni kezdett az új apparátus, s megindult a hozzá szükséges feltételek - püspöki rezidenciák, székesegyházak, káptalani házak, szemináriumok - újjáépítése.1 Az új alapítású egyházmegyék - köztük Szombathely - természetesen még nehezebb helyzetben voltak, hiszen itt az alapokat kellett legelőször is megteremteni. így volt ez Szombathelyen is, ahol a 2300 lakosú mezővárosban az elemi iskolán kívül az 1772 óta működő gimnázium jelentette a művelődés színterét. Minden, ma működő intézménynek - iskolák, könyvtár, múzeum, nyomda - Szily János vetette meg az alapját 22 éves püspöksége alatt. Alapításainál jól érzékelhető az a törekvés, hogy a püspöki székhelynek egyben szellemi központtá is kell fejlődnie. Mindenekelőtt az iskolákról szeretnék beszélni. Az iskolázás a 18. század elején még az egyházak feladatai közé tartozott, fő célja a saját egyházi értelmiség - papok, tanárok - nevelése volt. A középiskolákban vallástant, latin nyelvet tanítottak, a felsőoktatásban - igaz, hogy latinul - de már bizonyos szakismereteket nyújtottak. 47
