Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Szilágyi István: Szombathely a 18. században. A művészet és a művészi ipar mesterei
Diebolt (Diebold) Tislér János valószínű már a század első felében Szombathelyen élt. 1735. április 1-jén keresztelték meg Diebolt Francikát, de nem tudjuk, hogy testvére, vagy lánya lehetett a gyerek.49 1750. április 5-én a ferencesek kriptájába temették Magyarosy Juliannát, néhai Thibolth szombathelyi úr házastársát, aki anyjuk lehetett.50 Jánosról adataink viszonylag későiek. 1763-ban a Kálvária-kápolna asztalos munkáit végzi.51 1785. május 14-én a tartozását kéri.52 1796. augusztus 31-én Dieboltné Schütz A. tartozásáról van említés.53 A mester valószínű ekkor már nem él. Pecsmabb (Pössmann) József asztalost a város több feladattal bízta meg. Az 1776/77. évi építkezések során 224,46 forint értékű munkát számolt el a piaci kápolnánál.54 Részletes számlájából tudjuk, hogy egyszerű épületasztalos munkák mellett átalakította a főoltárt, 17 kórusszéket, valamint más kisebb berendezési tárgyat, pl. a szentsír új hátfalát készítette. Alkatrészeket pótolt az orgonához is.55 Ez utóbbi azért is érdekes, mert ekkor már a városban dolgozik Hirnschrodt (Hierenschrot) János Miklós orgonakészítő, aki a polgárjogot 1761. szeptember 16-án kapta meg56, s akit a tanács a Kálvária orgonájának készítésével bízott meg. 1785-ben Pecsmann egy kölcsönt vett fel, ami talán idős korával magyarázható.57 Jegyzeteinkben néhány további, valószínű jelentéktelenebb asztalos is szerepel. Egy Gross nevű 1754-ben 6 forintot kapott a piaci kápolna tornyának festéséért,58 egy Pehm nevűnek (nyilván azonos „Pöhm” Józseffel) pedig a Kálváriakápolna 1773/75. évi átépítése során fizettek.59 Még további két mestert kell megemlíteni, bár mindegyik működése áthúzódik a 19. század első felére. Az egyik Roszt János, aki minden bizonnyal Roszt Simon fia. 1818. május 13-án lesz polgár.60 A városnak több megbízását teljesítette.61 A másik Bitterle János György württenbergi születésű asztalos, a székesegyház kanonoki stallumainak, a szószékkoronának, a kereszthajó mellékoltárai tabernákulumainak mestere. Ezek a munkái 1807/8-ban készültek.62 1829. június 3-án céhmesterré választották.63 Még a 18. században költözhetett a városba. 1799 júniusában keresztelték meg György nevű fiát.64 A városban az ácsok a fedélszékek, toronysisakok készítése miatt érdemelnek említést. Feladataik közé tartozott a szalma- és nádfedésekhez képest előkelőbb fazsindelyfedés elkészítése is, amit a fontosabb épületeknél vörösre festettek.65 A mesterek többsége sajnos névtelen. A Kálvária-kápolna építésénél Egidius Phartenberger kőszegi ács neve tűnik fel 1762-ben, de az igényesebb munkákat Bölfinger György szentmártoni ácsnak adták ki.66 A piaci kápolna átépítése során Engölek János ácsot említik, akiről eddig más adatunk nincs.67 Treith György már a székesegyház ácsmunkáinál tűnik fel68, ami kiváló mesterségbeli tudást sejtet. Már az új század elején jelenik meg Holzheim (Holzham) Mátyás, akivel már a klasszicizmus építőtevékenysége során találkozunk. Befejezésül még egy érdekes adatot említek, ami a város egyre differenciáltabb iparára vet fényt. A piaci kápolna 1754. évi számadása szerint a torony keresztjét még kőszegi kolompárral javíttatták meg.69 A század második felében 19
