Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Szilágyi István: Szombathely a 18. században. A művészet és a művészi ipar mesterei
azonban megtelepedett a városban Mayer József, aki 1796-ban a székesegyház tornyait fedte be rézlemezzel.70 A város később már őt foglalkoztatta. A Kálvária-kápolna 1821/23. évi átépítése során a Mangh lakatos által készített kereszt réz gombját ő csinálta.71 Hasonló fejlődés további kutatással bizonyára más szakmákkal kapcsolatban is kimutatható lenne. A püspökség Szombathelyre telepítésével meginduló nagy építkezés világossá tette, hogy az egyházi központ kiépítésével járó munkák más ízlést és szakértelmet követelnek, mint amit a városi mesterek többsége korábban képviselt. A püspökség révén azonban a szombathelyi iparosok - úgy tűnik - mégsem kerültek hátrányba. Minden nagyobb vállalkozást, kiemelten természetesen az egyházi építkezéseket s más beruházásokat, előzetesen a püspök hagyta jóvá. O érthetően elsősorban a környezetében élő mestereket ismerte, esetleg ajánlhatta is. Másrészt a vidékről bejövéi plébánosok számára is kézenfekvő volt, hogy egyúttal rendezzék az engedély és a vállalkozásba adás ügyét. így a város hatósugara, piaci jelentősége megnőtt. Maga Szily püspök kötött például szerződést 1780. március 13-án a már ismert Roszt Simon szobrásszal és Pehm Józseffel a novai és a zanati templomok berendezéseinek elkészítésére. A szerződések eredetijét a Hefele- és a Szily-kiállításon egyaránt láthattuk.72 Bizonyára több hasonló dokumentum is felkutatható volna. Az adatok leginkább a plébániai levéltárak anyagából várhatók. Talán feltűnhetett, hogy a szemléből bizonyos művészi iparágak hiányoznak. Egyesek, mint az ötvösök, órások stb. nem kapcsolódnak a kor építőtevékenységéhez, de néhány korábbi feldolgozásból már ismertek is. Mások, pl. a kovácsok egy-egy szép rács, toronykereszt, vasalat révén szerepelhetnének ugyan, de róluk eddig túl keveset tudunk. A harangöntők szintén kimaradtak, mert Haller (Haeller, Häller) András személyében az első csak az új század elején telepedett meg a városban. Szerepe azonban azért említendő mégis, mert éppen a helyi piacnak a püspökség révén történő, már említett kitágulását példázza. Munkái még az erőteljes hazai és osztrák konkurencia mellett is meglepően nagy területre jutottak el73, mintegy jelképezve, hogy az új, az ígéretes 19. század a város számára egy új fejlődési szakasz kezdete. A 18. századot ugyan egy haladottabb kor váltotta fel, de szelleme és alkotásai öntudatlanul is életünk részei maradtak. JEGYZETEK 1 Szilágyi István: Mesterek és művek a 18. századi Szombathelyen, ln: Melchior Hefele (1716— 1794). Kiállítási katalógus. Szerk. Zsámbéky Monika. Szhely, 1994. 93-97. p. 2 Heckenast János: Melchior Hefele (1716-1794) építészről emlékkiállítása kapcsán = Vasi Honismereti és Helytörténeti Közlemények 1995/2. sz. 82-86. p. Az idézett rész: 84. p. 3 Benczik Gyula-Dominkovits Péter: Szombathely város jegyzőkönyveinek regesztái (1606- 1609) Szhely, 1993., Dominkovits Péter: Ua. (1610-1614) 1994., Ua. (1615-1617) 1997. (Acta Savariensia 7., 10., 13.) 20
