Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Szilágyi István: Szombathely a 18. században. A művészet és a művészi ipar mesterei

Haller Képiró Antal esetleg az ismert harangöntó családhoz tartozhatott. 1785-ben a városnak dolgozott.33 1826. április 8-án már özvegyét említik, akit bevesznek az ispotályba.34

Talán csak átmenetileg tartózkodott a városban Luft Pál képíró, aki 1793. október 26-án panaszt tett egy ismeretlen képíró ellen.35. 1798-ban fogságból szökött meg; esetleg el is költözött.36

Érti Fülöp festő" 1799. június 22-én adósság kifizetését igazolja.37 1814-ben még él. Fia, József, vándorlásáról hazatérve kéri ugyanis, hogy apja örökébe léphessen, aki idó's már.38 A család leszármazottjai a 19. században is működnek még a városban, s nevük a 20. században is felbukkan, de sem rokoni kapcsolataik, sem működésük adatai nem tisztázottak még.39

Bár a felsorolásból látható, hogy a 18. század folyamán több festő' is működött a városban, bizonyos - elsősorban nem a város, mint megbízó hatáskörébe tartozó - feladatokat idegenekkel oldottak meg. A ferencesek templomuk főoltárának Árpád-házi Szent Erzsébetet ábrázoló új képét bécsi festővel készíttették, aki 1760. március 29-én 12 forint 37 dénár előleget, június 25-én pedig 68 forintot kapott munkájáért.40 Amikor Szienai Szent Bemardin képét akarták megfestetni, szintén bécsi festőhöz fordultak, aki 1778. június 14-én 63 forint 50 dénárt vett ezért fel.41 A domonkosok főoltár képét Anton Jandl grazi festővel készíttették el az 1750-es években.42 Körükben működött Parthi Szerafin domonkos fráter is, akinek Batthyány Erzsébet 1771-ben készült képét tulajdonítják.43

A székesegyház oltárképeit és belső festését Szily és utódai szintén idegenből jött művészekkel csináltatták, hiszen nemcsak az új ízlésnek megfelelő mesterekről kellett gondoskodniuk, hanem olyanokról is, akiknek ezekhez a megnövekedett léptékű feladatokhoz kellő rutinjuk is volt. A névsor a kutatásból ismert. A sort talán Michl Mártonnal egészíthetjük ki, aki Egerben Maulbertsch tanítványa és segédje volt, 1800-ban pedig a székesegyház Madonna-kápolnájában Winterhalderrel működött együtt.44

Az asztalosok számos hétköznapi feladatot oldottak meg. Mégis megemlítjük őket, mivel tevékenységüknek művészi vonatkozásai is vannak. Kiemelten oltárok készítésében, javításában működtek közre, de készítettek bútorokat, képkereteket stb. is.

Az első adatunk 1737. február 2-án Advent Tislér Gergelyről szól, aki az épülő Kálváriára szőlőt hagy.45 Mivel felesége, Lakner Veronica 1732-ben már mint özvegy adta el házukat46, működése átmenet lehet a 17. századból. Talán neki tulajdoníthatjuk a Kálvária-kápolna egykori (első) főoltárát, aminek „fölvágásáért” 1763. március 1-jén fizetett a számadó a meg nem nevezett képírónak és tislérnek.47

Az asztalosok között az egyik legjelentősebb Streussel Joachim, aki egyben orgonaépítő is volt. Német nyelvterületről vándorolt be. Fia, József már Szombathelyen született 1732-ben. Működésének részleteit nem ismerjük. Az 1760-as évek közepén költözhetett a csehországi Grulichba (Kraliky), ahol mint neves orgonaépítő halt meg 1776-ban.48