Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)
Szilágyi István: Szombathely a 18. században. A művészet és a művészi ipar mesterei
bővült. Az ismert mesterek: Moór Kőmi vés János, Hotter Kőmi vés Pál, Sturm Kőmives János, Hauzer Kőmives József, Wechter János József, Fülöp Kőmives János, Trifusz József, Kesserü Müller Xavéri Ferenc. Névsoruk csupán egyetlen személlyel bővült. Egy még nem ellenőrzött adat szerint Christoph Hoffstetter (Hofstädter) 1740 körül jöhetett Magyarországra, esetleg közvetlenül Szombathelyre. 1749-ben három inast szegődtetett a városban. Velük együtt költözött Keszthelyre, ahol 1783-ig működött. Fő műve a Festetich-kastély kivitelezése.5 A feladatok és a város nagysága reálisan nem igényelt több szakembert. Fel kell azonban tételeznünk, hogy a győri püspökök építkezéseikhez leginkább székvárosukból hoztak kipróbált, megbízható iparosokat. A fenti névsor tehát jelentősen bővülhet. Érdekes, hogy a másik rokon szakma, a kóTaragó (és kőszobrász) hiányzott az akkori városból, vagy legalábbis ilyen merev szakosodásról nincsenek adataink. Az épületekhez igényelt néhány nyíláskeretet, zárterkély konzolt stb. máshonnan hozatták, hiszen faragásra alkalmas kő a város közvetlen környékén nem volt található, hacsak a római kőemlékek másodlagos felhasználására nem gondolunk. A kő olyan érték volt, hogy az elbontásra szánt épületek alapköveit is kiszedték még a 19. század első harmadában is.7 A század elején a monumentális feladatokat idegen szobrászok kapták meg. Ezen nem csodálkozhatunk. A jóval fejlettebb és szabad királyi rangú Kőszegen szintén máshonnan jött szobrászok dolgoztak. Közülük Leitner Szervác (Servatius Leithner) soproni szobrász a legfontosabb. Ő az 1711. június 20-án kelt szerződés alapján készítette az ottani Szentháromság-szobrot. Tudjuk, hogy felállítása során, 1713. szeptember 13. és október 30. között társával két napra Szombathelyre is átutazott.8 Ez a látogatás minden bizonnyal nem az ismeretlen mestertől származó, 1713-ban felállított, de csak 1714. május 4-én felszentelt szombathelyi Szentháromság-szoborral9 lehetett kapcsolatban, ha korábbi közreműködésére gondolhatunk is. A jelzett időben ugyanis már folyt a piaci kápolna építése. Az 1713. augusztus 26-án kötött szerződés alapján Leimer a főoltár elkészítését vállalta.10 A fából készült alkotást a szerződés szövegéből jól ismerjük. 1714-ben került beépítve a helyére. A mester 1714. október 30-án halt meg, de ezzel a soproni szobrászat jelentősége a városban valószínű nem csökkent, legfeljebb még nem tudjuk újabb személyekhez és művekhez kötni. Mindenesetre figyelemre méltó változás, hogy Leitner fia, Szerváciusz Antal Szombathelyen telepedett meg, és 1726. március 25-én házat vett Szlompek Mátyástól.11 A soproni kapcsolatok azonban még a század közepén túl is élőek voltak. A ferencesek templomának oltárai részben még 17. századiak lehettek; mestereik ismeretlenek. Hasonlóan nem tudunk a későbbiek alkotóiról sem. Amikor 1760-ban „restaurálták” a főoltárt és a szószéket, soproni szobrászhoz és asztaloshoz fordultak. Ez történhetett a többi lényeges berendezés esetében is. Hasonló volt a helyzet a domonkosoknál is. A korábbi oltárokat a 18. század folyamán jórészt kicserélték, de mestereiket eddig nem ismerjük. Joggal gondolhatjuk azonban, hogy az idegenek mellett kisebb feladatokat a helyieknek is juttattak.13 16
