Dobri Mária (szerk.): Szily János Szombathely első püspöke 1799-1999 Emlékkönyv (Szombathely, 1999)

Hoós Ildikó: Szily János irodalompártolása

Bessenyei György bátyjának, Bessenyei Sándornak Szily Jánoshoz írt levelét a szombathelyi Püspöki Levéltár őrzi. 1796. december 20-án írta Debrecenben. Géfin Gyula publikálta 1932-ben, az Irodalomtörténeti Közleményekben.

Bessenyei Sándor a királyi testőrség tagja volt. Ő nem került be olyan sokszínűén és nagy hatással kora felújulásába, eleven irodalmi életébe. Azonban kisebb írásai megjelentek a Kassai Magyar Múzeumban. Fő műve egy Milton-fordítás, amely két francia szerző prózai átültetése nyomán készült.

Szily Jánoshoz küldött levelének bevezetőjében utal egy „Zala Vármegyében tett quártélyozására”, amikor „kegyes” volt hozzá a püspök. E mondat alapján feltételezhetnénk, hogy talán személyesen is ismerték egymást, de mindenképpen megtapasztalhatott valamilyen iránta megnyilvánuló jóakaratot. A folytatásban beszámol az irodalomhoz való közeledéséről és új művéről, amellyel ő is a nemzet felemelkedését kívánja szolgálni.

Ezután fogalmazza meg kérelmét, amely nem a kiadáshoz szánt pénzbeli támogatás, hanem könyvrendelés a kispapok számára. „Egy bölcsőjében levő Nemzet a Tudományokra nézve, ebbeli pályáját, tudjuk hogy elébb nem szaggathatta el, hanemha a Mecénások őtet segítették. És ha mindent elgondolok is, Méltóságosabb és érdemesebb Mecénást Miltonnak a’ Hazábann Excellentziádnál nem ismerek... a Sémináriumban levő Nevendék Ijjaknak szívekbe a’ Jó ízlésbeli Érzést Milton olvasása által becsepegtetni méltóztasson. ”

Az előszóban megfogalmazott célja szerint a mű szövegét tisztán és érthetőképpen kívánta visszaadni. Szándéka szerint tehát az anyanyelv szépségének a felmutatói közé tartozik.

A püspök válasza nincs a levéltárban, Géfin Gyula közli 1932-ben, hogy kettejük ismeretségére nem talált semmiféle adatot. Bizonyító erejűek lennének a megrendelt kötetek a szemináriumban. (A szerző 1779 januárjában terve szerint Szombathelyen járt.) Azonban az Egyházmegyei Könyvtárban egy példány sem található. A fordítás mint protestáns kegyességi olvasmány lett népszerű.

Különös adalék a korban élt költők ismeretségéhez, kapcsolatrendszeréhez, hogy Révai Miklós Bessenyei Sándornak is küldött tiszteletpéldányt a Szily János támogatásával megjelent Faludi-kötetekból.

1779. november elsejei dátumozással olvasható a „poétás álmok” másik akkori szépírójának, Kónyi Jánosnak a levele Szily Jánoshoz.24 O saját szavával élve — „a magyar hazának együgyű hadi szolgája" volt. Szerb Antal magyar irodalomtörténetében csak egy elmarasztaló mondatot kapott. Horváth János könyvében25 is villanásnyira szerepel — rossz példaként néhány más korabeli szerzővel együtt: „A barokk próza még a XVIII. század végén is virít, de már akkor az irodalmi műveletlenség bélyegét viseli magán.” Ők nem fogadták be kulturális örökségünk hatékony készletébe. Kosáry Domokos azonban a XVIII. század művelődéstörténetét vizsgáló művében26 kissé bővebben jellemzi az egyszerű strázsamestert, aki katonai szolgálata közben olvasott és írt lelkesen, aki készséggel vállalta Tessedik Sámuel evangélikus lelkész író A parasztember Ma105