Szily János Szombathely első püspökének élete és működése (Szombathely, 1909)

20 előtt. Azonban minden ilyféle panasz, csak arra szolgált bizonyítékul a jámbor királynő előtt, hogy őt e férfin kiválasztásánál csakugyan Isten lelke vezérelte. (Id. m.) Szily halála. De végre e nagy akaraterőt ; e kiváló szellem kifárad­­hatatlannak látszó munkabírását, e nagy lélek energiáját is megtörte a halál. Az isteni gondviseléstől reábizott mun­kát elvégezte ; a jó harcot végig harcolta ; a hitet megtar­totta : várt reá az igazak örök jutalma, az erények hervad­hatatlan koszorúja, mert hisz már a pogány szónok szerint virtus hominem jungit Deo (Cic.) az erény Istennel kap­csol össze. Szily János 1799. évi január hó 2-án rövid hat napi betegség után lelkét visszaadta teremtőjének. Egy nagy szállott az örökkévalóság honába nagy, majdnem betölthetetlen űrt hagyva maga után, melynél csak az a fájdalom volt nagyobb, mely azok szivét, kik őt ismerték, kik az ő életének tanúi voltak, eltöltötte. Ennek a fájdalomnak ad kifejezést a káptalan gyászjelentése; ennek a jeles szónok, ki temetése alkalmával a gyászbeszédet tartotta : Szegedy Pál. Szily halálát méltán gyászolta a papság, Szombathely város és az egész egyházmegye. De a nagyok halálán érzett gyász búfelhői közül a vigasztalás fénysugára elmarad­­hatatlanul kivillanik ; mert akit tiszteltünk, szerettünk nem halt meg reánk nézve egészen ; a halál sohasem győze­delmeskedik a szellemen ; égi részök áldása velünk marad és lényünkbe olvad, átkisér az élet utjain ... És ha el­hunyt nagyjaink emlékének áldozunk, a veszteségérzete észrevétlen ama eszmék kultuszába olvad, melynek az elhunyt bajnoka volt s a bánat felhőit mintegy megara­

Next

/
Thumbnails
Contents