Szily János Szombathely első püspökének élete és működése (Szombathely, 1909)
21 nyozza a nemzeti dicsőség fénye (Gyulay: Emlékbeszéd Br. Eötvös József felett.) Jelleme. Midőn Szily János emlékének áldozunk, ama eszmék kultuszát óhajtottuk ápolni, melyeknek ő bajnoka volt s ez eszmék: a rendíthetetlen hit és elvhüség ; az áldozatra kész, tetterős hazaszeretet, a polgári erények egyszerűsége és fáradhatatlan tevékeny munkásság, a valódi tudományok szeretete, a közjó előmozdítására irányuló érdeknélküli törekvés, a szenvedőkkel való résztvevő együttérzés. Ezek az erények aranyozták be az ő dicsőségének fényét. A dicsőség fénye, melyet Szily János a szombathelyi egyházmegye felett szétárasztott, mindig ott tükrözött a papság és hívek szivében és Szombathely város soha sem felejtette el nagynevű polgárának emlékét. Szily szobra. Nagyon könnyen megérthető tehát, hogy akkor, midőn i8g7-ben a szombathelyi egyházmegye Szily János egyik legremekebb alkotásának, e székesegyház fennállásának száz éves jubileumát ünnepelte, feléledt az egyházmegye és a város lelkében az a magasztos gondolat, melynek a római bölcs ad kifejezést : Magnorum virorum non minus praesentia est utilis, quam memoria. (Seneca : ep. 102,20). A nagy férfiaknak emlékezete éppen oly hasznos, mint jelenléte és élete. S e gondolat nem aludt ki a lelkekből. Hisz’ igaza van a római költőnek: virtutem incolumem . . . sublatam ex oculis quaerimus invidi (Horatius. Carm. 3, 24, 31). S jól esett keresnünk az erényeknek mintaképét. E nevezetes évforduló alkalmával Istenben boldogult Hidasy Kornél nagyszabású missiót tartatott, melyre az egész egyházmegyéből a hívek ezrei jelentek meg, hogy a
