Szily János Szombathely első püspökének élete és működése (Szombathely, 1909)

kiárad, e fény hatalmas vetületei a szép, jó és igaz eszméinek testet öltött megvalósításaivá lesznek.

Szilynek lelke a szép iránt Rómában lett különösen fogékonnyá és szépérzékét, a művészetek szeretetét fennen hirdetik azon nagyszabású épületek, melyeket az akkor még oly jelentéktelen külsejű város középpontján emeltetett. Tudta ő azt jól, hogy mint megyés püspök csak úgy munkálhat teljes eredménynyel a reá bízott hívek lelki üdvösségén és anyagi jólétének előmozdításán, ha lelkes, a pásztor szellemétől áthatott papság áll háta mögött.

Építkezései:

Alig, hogy püspöki székét a megye és város polgárainak hangos örömnyilvánitása között 1777. aug. 20-án elfoglalta, a szeminárium épitéséhez fogott.

Azok a szavak, melyeket bevonulása alkalmával a város polgáraihoz intézett, amelyekben örömének adott kifejezést, hogy a várossal nemcsak lelkiekben, hanem az anyagiakban is összeköttetésben állván, annál többet tehet a város javára, Szily ajkain megfontolt és átérzett igék voltak, mert tudta, hogy a püspök akkor, midőn hívei lelki javának előmozdításán fáradozik, azok anyagi jólétének emelésén is közreműködik.

Szeminárium.

A szeminárium épitéséhez fogott tehát, hogy jövendő munkatársait szemei előtt nevelje. Nemcsak a trienti zsinat határozatának akart ő ezzel eleget tenni, hanem ezenkívül azt a célt is szem előtt tartotta, hogy ez által leendő papjait megóvja ama, az egyházra s az egyházias érzületre oly veszedelmes irányzattól, mely a Jesephinizmus neve