Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Negyedik fejezet: A toursi püspök
toursi püspöki szék. A toursiak mindjárt arra a szerzetesre gondoltak, akit a poitiersiek a kolostorban felejtettek. Csakhogy bajos volt őt onnan kiásni.1 Mikor első alkalommal jártak nála ebben az ügyben, határozottan elutasította kérelmüket. Tours városának érdemes követei erre ravasz tervet eszeltek ki, amely ugyan nem volt egészen tisztességes, de felfogásuk szerint szentesítette a jószándék. A terv kivitelével Ruricius nevű polgártársukat bízták meg. Ez elment Szent Mártonhoz, leborult eléje és szörnyű szívfájdalmat színlelve elzokogta neki, hogy a felesége súlyos beteg és nagyon kéri, látogassa meg. Természetes, hogy a szent mindjárt késznek nyilatkozott és kettesben útrakeltek. Ahelyett azonban, hogy beteghez vitte volna, egy magányos helyre vezette. Egyszerre csak egy sereg ember termett előtte, akik előre összebeszéltek és lesben álltak. Ezek aztán Toursba vezették, ahol nagy sokadalom gyűlt egybe az egész környékről, sőt még a szomszéd városokból is. Az egész nép óriási lelkesedéssel fogadta, és egyhangúlag kikiáltották püspöknek. Mint mindenütt, itt is akadtak olyanok, akik kákán csomót kerestek. Kifogásolták ócska ruházatát, gondozatlan hajviseletét, és hogy a modorában nincs semmi előkelőség: csupa olyan fogyatékosságok, amelyek szerintük nem férnek meg a püspöki méltósággal. 1 Cum erui a monasterio suo non facile posset.., Sulp. Sev. Vita S. Mart. 9 90