Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

dása alkalmával, 345-ben Mártonnal is találkozott. Mikor Szent Hilarius visszatért száműzetéséből, bizonyára közölte Mártonnal tapasztalatait, ho­gyan terjed a szerzetesség Keleten és milyen szol­gálatokat tesz az Egyháznak, és főképen hogyan óvja a népet az eretnekségektől. A nép ugyanis akárhányszor nem tudott tájékozódni a sokféle téves tanítás közt és egyszerűen a szerzetesek után igazodott, akik jellemükkel és erényes életükkel megnyerték bizalmát. Szent Márton már akkor foglalkozott azzal a tervvel, hogy ezt az üdvös intézményt áttelepíti Galliába. Világos eszű, határozott ember volt, aki nem vesztegette idejét tétovázással, vagy bizony­talan próbálkozással. Ha valamihez hozzáfogott, először kitűzte magának a célt, azután hozzálátott a kivitelhez. A cél elérésére, talán nem is szük­séges említeni, elsősorban Isten kegyelmére tá­maszkodott. Amellett azonban nem hagyta számí­táson kívül az emberi eszközöket sem és kifogy­hatatlan leleményességgel tudta őket szolgálatába állítani. Mihelyt Poitiersbe érkezett, azonnal hozzá­fogott, hogy megalapítsa az első monostort Nyugat- Galliában. Más ember előbb valószínűleg társak után nézett volna és aprólékos gonddal kitervezte volna magának az alkalmas helyet. Ő azonban minden körülményesség mellőzésével megelégedett a legszükségesebb dolgokkal. A fő az, hogy legyen 79

Next

/
Thumbnails
Contents