Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

társak kellenek, akik utána is folytatják azt a munkát, melyre a társadalomnak mindenkor szüksége lesz.

A szerzetesség régi eredetű. Alapítását nem ok nélkül tulajdonítják magának az Űr Jézusnak. Az evangéliumban több helyen találunk tanácsokat és buzdításokat a tökéletes életre. Ezek a helyek a szentek értelmezése szerint a szerzetesi élet magvát tartalmazzák. Egyébként a szerzetesi élet eszméje a kereszténység alapítása előtt sem ismeretlen s az Egyházon kívül is szokásban voltak az aszketikus élet gyakorlatai, józan életelvek és szabályok alapján, melyek becsületére válnak az emberi elmének s melyek közül egyetmást a nagy rendalapítók a szabályzatukba is fölvettek.1 Ebből csak az következik, hogy a szerzetesi intézmény az emberi természet szükségletei közé tartozik; és hogy Jézus Krisztus itt sem tett semmit, ami az emberi természettel ellenkeznék, hanem intézményével az emberi természetet csak megnemesítette és képessé tette, hogy értékes gyümölcsöt teremjen, A szegénységet, engedelmességet és szüzességet, ezt a három főerényt, melyeket a szentségekre törekvő lelkeknek tanácsolt, ő maga gyakorolta legmagasztosabb tökéletességben. Talán

1 Szent Nilus a sinai (Syene, a mai Asua) szerzetesek lelki szükségletei számára használta Epictetus híres Manualeját; Szent Benedek szabályaiban Sextus gondolatait és elveit idézi.

76