Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

dulását és nem vesztette el reményét. Amellett figyelemmel kísérte aZ eseményeket. Egy szép napon megtudta, hogy Hilarius útban van Poitiers felé. Constantius császár 360 április elején hatályon kívül helyezte száműzetését, de inkább azért, hogy megszabaduljon tőle Keleten, mint hog.y visszaadja őt hazájának. Márton nem sokat tűnődött. ígérete, a poitiersi püspök iránt érzett szeretete, nemkülönben vágya, hogy a szent püspöknek üdvös tevékenységében segítségére legyen, késztette, hogy Poitiersbe siessen.

Haladéktalanul útnak indult. Mikor megtudta, hogy mestere Róma körül jár, ő is odasietett abban a reményben, hogy ott találkoznak. Hilarius azonban már elutazott. Tanítványa csalódva sietett utána, nyomon követte, míg végre megtalálta. Nem valószínű, hogy Poitiers előtt utói érte, bár Sulpicius szövege ezt a lehetőséget is nyitva hagyja.1 Hilarius nagy örömmel és tárt karokkal fogadta.

Márton nem sokáig éldelgett a baráti szeretet és viszontlátás örömein. Az idő drága, és lelki szeme előtt mind világosabban bontakozott ki az a nagy föladat, melyet az Üristen rábízott. Látta, hogy ekkora föladatra egy embernek munkaképessége nem elegendő. Tevékeny és odaadó segítő-1 Quum iám Hilarius praeterisset, ita eum est vestigiis prosecutus; quumque ab eo gratissime fuisset susceptus, haud longe sibi ab oppido monasterium collocavit. Vita S. Mart. 7.

75