Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)
Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes
helyéről és számkivetésbe küldették. Illyriában, ahol hihetetlen mértékben megszaporodtak, a rettenthetetlen bátorságú Mártont szemelték ki támadásuk célpontjául, aki valamennyiük ellen úgyszólván egymaga vette föl a harcot és félelmetes ellenfélnek bizonyult. A szegény misszionáriust elfogták, bántalmazták, nyilvánosan megvesszőztették és Sabaríából kikergették.1 Ügy látszik, régente is csak úgy tettek a hatalmaskodók és zsarnokok: száműzték a tisztességes embereket, akiknek befolyása kellemetlen volt nekik.1 2 Márton Italia felé vette útját és azon át Poitiersbe szándékozott visszamenni. Útközben azonban értesült Hilarius elüzetéséről és arról a felfordulásról, melyet az arianizmus a gall egyházban okozott. Egyelőre tehát Milanóban maradt és ott magányba vonult.3 Csakhogy Milanóban is az 1 Publice virgis caesus est et ad extremum de civitate exire compulsus. Sulp. Sev. Vita 6. 2 *A IV. századbeli pannonjai egyházi viszonyokról: v. ö. Nagy Tibor: A pannoniai kereszténység története a római védőrendszer összeomlásáig. Budapest, 1939. 74—187. 3 Monasterium sibi statuit. Sulp. Sev. 6. A kifejezés tág jelentésű. Annyit aligha jelent, hogy a szónak mai értelmében monostort épített, ahol többen laknak együtt. De azt nem zárja ki, hogy szerzetesek jártak hozzá tanulni és lelki irányítást venni. Toursi Szent Gergely szavai: Apud urbem Mediolanensem Italiae primo monasterium instituit (Hist. Franc. X. 31.) ebben az értelemben egészen világosak. Véleményünk szerint Szent Mártonnal kapcsolatban legalább életének első szakában, a szónak ezt az eredeti fogalomkörét 72