Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

A párbeszéd véget ért és a gonosz lélek eltűnt. Szent Mártonnak még ismételten volt alkalma találkozni vele az úton.1

Végre megérkezett szülőföldjére és egyenesen szüleihez sietett, hogy megvigye nekik a jó hírt, melyet Isten küldött általa. Anyját sikerült megtérítenie, Megható kölcsönös ajándék. Anyja valamikor testi életet adott neki; a fiú most viszonzásul lelki élettel ajándékozta meg szülőjét. Ki tudná azonban leírni mélységes fájdalmát, mikor a kegyelem és rábeszélés egyformán hiábavaló volt és nem tudott győzedelmeskedni atyjának elfogultságán, aki megátalkodott a rosszban.2 Atyjáról keveset tudunk. Ha a rendelkezésünkre álló adatból következtetést vonhatunk, körülbelül azt állapíthatjuk meg róla, hogy becsületes ember volt, de kemény és makacs természetű, amiből különben valamit a fia is örökölt, csakhogy ő ezt a tulajdonságot a jóban értékesítette.

Márton több pogányt megtérített. Az arianusok azonban felfedezték és éreztették vele gyűlöletüket. Ezek az eretnekek, akikről történetünk folyamán még sokszor lesz szó, mindenfelé erősen terjeszkedtek s a császárok palástjába kapaszkodva a birodalom egyik végétől a másikig üldözték a katolikusokat. Galliában az egyházias érzületű és erőslelkű Hilariust elzavarták püspöki szék-1 Sulp. Sev. Vita 6.

2 Patre in malis perseverante. Sulp. Sev. Vita S. Mart. 6.

71

■