Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Harmadik fejezet: A lugugéi szerzetes

hosszú és fáradságos utazás. Magától érthető, hogy útközben prédikált és térítgetett. Ha egyenes útvonalon követjük Poitiersből a Szent Bernát-hegyre és onnan Milanóba, ahol biztosan keresztül utazott, egész sereg olyan helységet találunk, amely tiszteletére van szentelve. Ebből azonban nem következik szükségképen, hogy ezek az útvonalat jelzik, hiszen neve Franciaországban és Italiában másfelé is éppen olyan ismeretes.

Az Alpok kevésbbé forgalmas vidékén utonállók leselkedtek az utasokra. Márton a hegyekben eltévesztette az utat és rablók kezébe került. Már feje körül villogott az egyik rabló baltája. Ha Márton előtt nem állana világosan isteni küldetése, most azt kellene hinnie, hogy itt fejezi be nyomorultan az életét. Egy másik rabló azonban leintette hirtelenkezű társát. Mártonnak hátrakötötték a kezét, aztán megbízták az egyiket, szedje el mindenét és bánjon el vele. Amint a zsivány motoszkált körülötte, feltűnt neki, hogy a különös utas az életveszedelemben is olyan nyugodt s egykedvűen veszi, mit csinálnak vele. A szokatlan nyugalom fölkelti az érdeklődését és ahelyett, hogy a meghagyás szerint kifosztaná, félrehívja és faggatni kezdi.

— Ki vagy te, kérdezi a rabló.

— Keresztény — volt a kurta válasz.

— És nem félsz?

— Magam miatt nyugodt vagyok, mert bízom

69