Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

állok pajzs meg sisak nélkül s egyedül a szent kereszt jelének védelme alatt, biztonságban bemegyek az ellenség élvonalába.“1 El lehet gondolni, hogy szaván fogták és azonnal őrizetbe vették. Márton nyugodtan várta a sorsát. Holnap tehát egymaga, fegyvertelenül egy egész hadsereggel áll szemben, és mint az imént mondta, nem fél, mert tudja, hogy csak az történik vele, amit Isten akar. Isten pedig nem akarja szolgájának halálát, hiszen tervei vannak vele.

Ki tudná okát adni, miért, —• másnap valami megmagyarázhatatlan félelem vett erőt a frankokon, ezeken az egyébként rettenthetetlen barbárokon. Követeket küldtek a császárhoz hódolatukat tolmácsolni és békét kérni. Vérontás nélkül ért véget a fenyegető harc, amely különben annyi emberéletet követelt volna áldozatul.

Márton tehát végképen búcsút mondott a katonaéletnek.

Sokan kétségbevonják eljárásának törvényes voltát, mivelhogy szolgálati idejének letelte előtt hagyta el á katonaságot.

Ezzel a váddal szemben egyesek arra utalnak, hogy a szerzetes mentesült a katonai szolgálattól. A régi keresztény íróknál „miles Christi" szerzetest

1 Si hoc ignaviae adscribitur, non fidei, crastina die ante aciem inermis adstabo et in nomine Domini Jesu, signo crucis, non clypeo protectus, aut galea, hostium cuneos penetrabo securus. Ibid.

61