Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

névleg volt katona. És ha mégis még közel két évig maradt a hadseregben, arra a barátság és kegyelet késztette. Tribun ja, akivel baráti viszonyban volt, marasztalta, mivel neki még két évi szolgálata volt hátra és megígérte neki, hogy amint szolgálati ideje letelik, ő is lemond a világról.

Két év múlva, tehát 341-ben, Julius Constans (és nem Julianus) uralkodásának elején „barbárok törtek be Galliába."1 Sulpicius Severus itt a frankokat érti, akik kihasználták a kedvező alkalmat, a II. Constantinus és öccse, Constans közt támadt viszályt. Constans, aki bátyjának veresége és halála következtében egész Nyugatnak ura lett, le akart számolni a barbárokkal. Összeszedte tehát a Galliában időző csapatokat és a Rajna felé indult. Worms környékén táboroztak.2 A császár valószínűleg szükségesnek tartotta, hogy katonáit lelkesítse, mert kemény küzdelemre volt kilátás. Ajándékokat osztogatott nekik, amint ez abban az időben szokásos volt.3 Névszerint szólították a harco-Mart. I. 125.) azt írja: „Quatuor a lustris geminos minus egerat annos" ami prózai nyelvre lefordítva annyit jelent, hogy 18 éves volt. De lehet, hogy Paulinus kezei között hibás kézirat volt, amelyen helytelen szövegértelmezés alapján alakításokat eszközöltek. V. ö. Lecoy i. m. 101.

1 Sulp. Sev. Vita S. Mart. 4.

2 Apud Vangionum civitatem. Ibid. 3.

3 A katonáknak juttatott császári ajándék neve donativum, tulajdonképen a zsákmányból rájuk eső rész, amit

59