Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

élelmiszerekért kellett mennie, a szolga helyett ő fáradt el értök.1

A keresztségét megelőző időszakra esik az amiensi jelenet, ez a kedves és általánosan ismert, bájos történet.

A fiatal katonát légiójával Galliába küldték. Senki sem sejtette, milyen nagy szerepet szánt neki itt az isteni gondviselés. Amiensben a helyőrségben teljesített szolgálatot. Az őrszolgálatosok körüljárták a vidéket, hogy szükség esetén rendet csináljanak. A mi fiatal lovasunk a szónak magasabb értelmében fogta fel szolgálatát. Őrjárat, ez nála nem pusztán hivatalos és rideg rendőri felügyeletet jelentett, hanem azt a kötelességet is, hogy az éhezőknek ételt, a fogyatékos öltözetűeknek ruhát szerezzen, A beszerzést saját költségén eszközölte s ha elfogyott a pénze, akkor a saját ruháját adta oda.1 2 Egyik reggel is őrjáratból ment haza és éppen a város kapujához ért. Szokatlanul kemény tél volt,

1 Uno tantum servo comite contentus cui tamen versa vice dominus serviebat adeo, ut plerumque ei et calceamenta ipse detraheret et ipse detergeret, cibum una caperent, hic tamen saepius ministraret. Sulp. Vita 2.

2 Necdum tamen regeneratus in Christo, agebat quendam bonis operibus baptismi candidatum: assistere sc. laborantibus, opem ferre miseris, alere egentes, vestire nudos, nihil sibi ex militiae stipendiis praeter quotidianum victum reservare: iam tum evangelii non surdus auditor, de crastino non cogitabat. Sulp Vita 2.

56