Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

is talált alkalmat erénygyakorlásra, ami a katonaságnál nem mindig könnyű. Komoly, nyugodt magatartásával, előzékenységével, türelmes, szolgálatra kész és szeretetreméltó viselkedésével rövid idő alatt megnyerte ba j társainak tiszteletét és ragaszkodását.1

A szerzetesi igénytelenséggel, melyet elvben már akkor is vallott, kevéssé látszik összeegyeztethetőnek, hogy saját személyére szolgát tartott. Életírója azonban hangsúlyozza, hogy csak egy szolgája volt s ezzel a megjegyzéssel az igénytelenségét akarja kiemelni. Tudvalevő dolog, hogy a veterán fiát más közönséges katonával szemben bizonyos kiváltságok illették meg. Mivel atyja lovas volt, ő is a lovasságnál kapott beosztást. Mint ilyennek joga volt őr járati tisztséghez (circuitor), ha ki tudott állítani két lovat, vagy egy lovat és egy szolgát. A tisztisZolgák (calones) mindenhová, még az ütközetbe is elkísérték gazdájukat. Márton egyébként ritkán vette igénybe emberének szolgálatát, inkább ő szolgálta ki. Segített neki levetni saruját, megmosta lábát, együtt étkezett vele és ha

1 Triennium fere ante baptisma in armis fuit, integer tamen ab iis vitiis quibus illud hominum genus implicari solet. Multa ibi circa commilitones benignitas, mira caritas; patientia vero atque humilitas ultra humanum modum. Nam frugalitatem in eo laudare non est necesse, qua ita usus est, ut iam illo tempore non miles, sed monachus putaretur. Sulp. Vita 2.

55