Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

soraiban kísérte a fegyveres katonaságot Constantius (más kéziratok szerint és helyesebben Constantinus) alatt. A szöveg második része szerint, mikor elérte a törvényes kort, Julianus császár alatt tényleges katonai szolgálatot teljesített. Ez az állítás azonban nem illeszthető bele az események keretébe, mert Julianus csak jóval később, 355-ben lett császár s így Márton nem szolgálhatott az ő uralkodása idején. A nehézséget csak úgy lehet megoldani, ha feltételezzük és pedig észszerűen, hogy a szöveg hibás1 és a helyes olvasás ez: sub Julio Constante. Azok az írók, akik ragaszkodnak a fentebbi szöveghez, és Mártont Julianus alatt búcsúztatják a katonaságtól, a szöveget is kénytelenek csűmi-csavarni s az eseményeket is felforgatják, ez pedig kevésbbé engedhető meg, mint hogy egy másolási hibát kijavítsunk.

Márton legnagyobb valószínűség szerint tizenkilenc éves korában lett tényleges katona, tehát 336-ban, ami aZ imént felsorolt adatokkal teljesen egyezik is. A fegyveres katonai élet új feladatok elé állította a katekument, de ezeket is szépen össze tudta egyeztetni lelke sejtelmes vágyaival és voltaképen inkább élt szent magányban, mint kaszárnyában. Leikéhez nem férkőztek azok a bűnök, melyek a katonát környékezik; ellenkezőleg, ő itt

1 Tillemont és Marténe is ezen a véleményen vannak.

54