Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

felekezetnek tartottak. Atyja, hogy eltérítse szándékától és megnyerje annak az életfelfogásnak, melytől a gyermek idegenkedett, tizenöt éves korában föl akarta vétetni a lovasságba. Hogy a derék tribünt ilyen szándék vezette, azt maga Sulpicius Severus mondja. Ugyancsak ő említi, hogy az atya elhatározásában egy másik, talán még nyomatékosabb ok is szerepelt, ami egyúttal mentségére is szolgál, nevezetesen az a császári rendelet, mely szerint a veteránok fiainak be kellett lépniök a hadseregbe. A rendelet még Probus és Alexander Severus idejéből való és Nagy Constantinus császár 332-ben felújította olyan értelemben, hogy a veteránok fiai vagy kuriális hivatalt vállaljanak, ami általában gyűlöletes szolgálat volt, vagy tizenhat éves korukban katonai szolgálatra jelentkezzenek. Ha Márton nem tesz eleget a rendeletnek, atyjától esetleg elveszik a birtokot és tetejébe meg is büntetik.1

A fiúnak semmi kedve sem volt hozzá és egyik kötelezettségnek sem tett eleget, azért atyja feljelentette, mire elfogták és vasra verték.1 2 így hát kénytelen-kelletlen mégis katona lett. A tényleges katonai szolgálatot azonban, ha elfogadjuk

1 Cod. Theod. Ed. Ritter II. 270.

2 Cum edictum esset a regibus, ut veteranorum filii ad militiam scriberentur, prodente patre qui felicibus eius actibus invidebat, cum esset annorum quindecim, captus et catenatus sacramentis militaribus implicatus est. Sulp. Vita 2.

52