Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Második fejezet: Szent Márton ifjúkora

tíz szentnek, tizennégy fejedelemnek, nyolc császárnak és nyolc királynak rokona. Hitehagyott Julianusnak pedig unokaöccse, úgyhogy ha akarta volna, Pannonia uralkodója lehetett volna.1 Hallgatással mellőzünk egész sereg szerzőt, kik a XVII. századig vallották, sőt meg is toldották ezeket a legendákat, tagadhatatlanul becsületes szándékkal, meséiket azonban nem kell komolyan vennünk.

Márton Italiának Ticinum városában, a mai Paviában nevelkedett. Atyja, hihetőleg szolgálati érdemei jutalmául az akkori általános gyakorlat szerint,1 2 valahol azon a vidéken birtokot kapott ajándékba s így kerültek Italiába. Tanulmányai, úgy látszik, meglehetősen rövidre voltak szabva. Kis korától fogva feltűnő jámborságról tett tanúságot és az volt a vágya, hogy keresztény lehessen. Tíz éves korában szüleinek tudta nélkül és akaratuk ellenére fölkereste az egyházi elöljárókat és fölvételt kért a hittanulók sorába.3 Az akkori szokás szerint a püspök a jelentkezőt kézföltétellel katekumenné, hittanulóvá avatta. Az illető ezzel jogot nyert a „keresztény“ név viselésére, ha nem készült is közvetlenül a keresztségre, aminthogy akárhány an jóval később vették föl a keresztség szentsé-1 Lecoy 80.

2 Cod. Theod. VII. 20.

3 Cum esset annorum decem, invitis parentibus ad ecclesiam confugit seque catechumenum fieri postulavit. Sulp. Vita 1.

4

49