Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

történt, azt felülvizsgálta és befejezte, tökéletesítette, vagy ha szükséges volt, újra csinálta.

Sem hősi tettei, sem csodás eredményei nem homályosították el szeplőtelen alázatosságát. Hiába, a legnagyobb szentek mindig a legalázatosabb emberek voltak. Isten kitüntető kedvezéseire érdemesültek s amellett mélyen átérezték a saját méltatlan voltukat, Nem mintha helytelen fogalmaik volnának a dolgokról, hanem mert világosabban látnak, mint ahogyan mi látunk. Élénkebben szemlélik Isten tökéletességeit és azok hatása alatt jobban átérzik, milyen végtelenül távol állanak tőle még a legtisztább teremtmények is. Lángolóbb az Isten iránt való szeretetük s ez ihleti értelmüket és hevíti szívüket, hogy bensőségesebben bánkódnak hibáikon, mert azokat nem annyira a vétek súlyossága, mint inkább annak szentsége szempontjából nézik, akit velük megbántottak.

Bármihez kezdett Szent Márton, előbb minden jónak forrásához fordult segítségért. Rendületlenül bízott az imádság hathatós voltában s jellemének ez egyik legszebb vonása. Ha a viszonyok arra kényszerítették, hogy földi hatalmasságokhoz forduljon, nem írt folyamodásokat, nem könyörgött, hanem Istennek ajánlotta ügyét, aztán elment hozzájuk és szinte követelt. Erélyes föllépésével ki is eszközölte tőlük, amit a szeretet és igazságosság nevében kívánt.

Mikor a falvak megtérítéséhez fogott, akkor megkettőzte imáit és megfeszítette erejét. Elsősor-38