Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

ban lehetőleg maga dolgozott, azután tanítványokat állított munkába, akikbe beleöntötte égési lelkét, hogy életében munkatársai legyenek, halála után pedig folytassák művét.

A szerzetesi intézményt meghonosítani Nyugaton és a szegényeknek hirdetni az evangéliumot: ez Szent Mártonnak két vezéreszméje. S mikor ezt megvalósítja, vele együtt megalapozza a keresztény Franciaországot. Különös dolog, hogy éppen ezt a két eszmét támadják legádázabban Krisztus Egyházának ellenségei, akik szeretnék száműzni nevét és tiszteletét olyan országból, ahol az annyi századon át virágzott. Először a szerzeteseket, a küzdő Egyház élcsapatát támadják. Nem válogatnak az eszközökben, támadják őket rágalmazással, zaklatással és nyers erőszakkal. Mindent megpróbálnak, hogy az Egyházat előbb megfosszák hűséges őreitől, azután a védtelen nyájra üthessenek. S ha ettől az őket feszélyező tényezőtől megszabadulnak, akkor elvakult gyűlöletükben az egyszerű emberek hitére és az ártatlan gyermekek lelkére vetik magukat. Gyűlöletükben elvakultak, de eszközeik alkalmazásában céltudatosak, mert kiválóan ügyes mester szolgálatában állanak. Ha Szent Márton ismét a földre jöne, most is ott látná, mint valamikor Avitianus vállain, a gonosz lelket, ahogy teljes erejével ráterpeszkedik ezekre a megszállott emberekre.

Tömérdek erőt pazarolnak, zúznak-rombolnak,

39