Reginier, Adolph: Szent Márton élete (Szombathely, 1944)

Első fejezet: Szent Márton évszázada

a nép szívébe és általánosan el voltak terjedve. Nem szükséges okvetlenül minden legendát elfogadnunk, amelyek csodákkal övezik Szent Márton életét, de az nyilvánvaló, hogy különös isteni segítség és csodák nélkül egy ember egymagában és minden emberi segítség nélkül sohasem lett volna képes akkora vidéken annyi régi, meggyökeresedett babonát kiirtani.

Az értelmiségi osztályokat főleg tudósok térítették, akik irataikkal fényt árasztottak korukra s még manap is világoskodnak. A kézműves osztályt viszont a térítés népiesebb formája, a prédikálás nyerte meg. A városi munkások szívesen jártak templomba és példás buzgóságot tanúsítottak. Ellenben a falvakat megtéríteni, az egyszerű emberek szívét megindítani: oda nemcsak emberfölötti cselekedetek kellettek, ahhoz csodákra, az Isten akaratának és hatalmának jeleire volt szükség. Szent Márton életét ilyen rendkívüli cselekedetek és a nyomukban járó csodák töltik be.

Szent Márton nem alkotott irodalmi műveket. Mások örökítették meg az utókor számára életét, tanítását és példáját is. Keveset beszélt és az a néhány prédikációvázlata, melyet a történetírók föl jegyeztek, inkább fesztelen beszélgetés, példabeszéd alakjában, de amellett gyakorlati, meggyőző ékesszólással. Annál többet cselekedett. Mindenütt ott lehetett látni s amit maga elvégezhetett, azt nem bízta másra; ami pedig nélküle

37